Menekültek után mecsetek?

Az egyszerre nagy tömegben érkezőket eleve nehezebben emészti meg az adott ország. A befogadás elhúzódik, időközben az újonnan érkezők gettókba tömörülnek, zárt kis világot alakítanak ki, ami még inkább nehezíti az integrálódást. Ellenérvként felmerülhet, ugyan kezdetben anyagi megterhelést jelent a sok menekült, ám demográfiai szempontból jól jönnek a fiatal külföldiek az elöregedő nyugati társadalmaknak. A híradókban is sokszor azt mutatják, hogy főleg Szíriából magasan képzett emberek jönnek, tanárok, orvosok, akiknek tudását gyorsan a befogadó ország javára lehet fordítani. Azonban még a nyitottságból eddig színjelesre vizsgázó Németország is elismeri, az imént felvázolt kép túlzottan idealizáló. Andrea Nahles német munkaügyi miniszter közölte, „nem a szíriai orvos a meghatározó típus” a menekültek között, és a 10 százalékot sem éri el a munkavállalásra vagy szakmai átképzésre azonnal alkalmas emberek száma. A szíriai, líbiai és talán az iraki menekültek még viszonylag könnyen átugorhatják azt a civilizációs szakadékot, ami a Nyugat és a zsákutcába jutott fejlődő országok között tátong, de a szintén tömegesen érkező eritreaiak, etiópok vagy szomáliaiak tartósan a társadalom peremére sodródhatnak. Ami a demográfiát illeti, valóban jól jönnek a fiatalok a gyerekvállalásnak hátat fordító országok számára, de azon is érdemes elgondolkodni, vajon milyen hosszabb távú következményekkel jár az, hogy a nyugat-európai muszlim kisebbségek körében háromszor akkora a népszaporulat, mint a nem muszlimok körében. A 15 év alattiak gyakorlatilag felét már ma is a muszlimok adják Németországban vagy Franciaországban, ami a gyökeresen megváltozó arculatú városok képét vetíti előre.  Angela Merkel a múlt héten a törvényhozásban felvázolta, hogyan képzeli el a menekültek beilleszkedését. Talán a legfontosabb tézise így hangzott: a menekültek nem utasíthatják el a német társadalom szabályait, nem tagadhatják meg az integrációt és nem építhetnek ki ún. párhuzamos társadalmakat. Ez utóbbi különösen fontos, mivel az Európába települt muzulmánok jelentős része már napjainkban is zárványokban, gettókban él, ahová még a rendőr sem teszi be szívesen a lábát, ahol a befogadó ország nyelvét alig beszélik, ahol a munka helyett a szociális segélyek jelentik a fő bevételi forrást. Éppen tíz éve voltak a kiterjedt franciaországi gettólázadások, a lángoló autók mutatták, micsoda csapdahelyzet ez mind a francia állam, mind az afrikai nyomor elől menekülők, majd nagyvárosi zárványokba csöppenők számára. A párhuzamos társadalmak kialakulásának különösen nagy a veszélye a muzulmánok körében, a tudatos elkülönülésük egyre kézzelfoghatóbb, és a másod- és harmadgenerációs bevándorlók mind erőteljesebben fordulnak a saját hagyományaik felé – abból is sokszor a szélsőséges áramlatokat választva. Nem véletlen, hogy az Iszlám Állam fekete zászlaja alatt annyi nyugat-európai muzulmán fiatal sorakozott fel… A radikális iszlamisták már a Németországba ért menekültek felé nyújtják csápjaikat, a német titkosszolgálat jelezte, az iszlám jog alapján működő állam bevezetésén fáradozó szalafisták máris megpróbálnak a menedékkérők bizalmába férkőzni. Eközben mit tesznek a kőolajban lubickoló dúsgazdag arab országok? Simán hátat fordítanak hittestvéreiknek.  Vagy, ami talán még nyugtalanítóbb, a kapuját zárva tartó SzaúdArábia a menekültek befogadása helyett azt találta ki, hogy épít 200 mecsetet Németországban. A mecsetekbe meg radikális hitszónokokat küld, akik tovább terjesztik az európai civilizáció és életmód elleni megvetést… Vigyázni kell tehát, nehogy a demokráciát gyengeségként értelmező, a többségi társadalmat olykor sikeresen terrorizáló muzulmánok (az iskolákból étlapjáról levetetik a sertéshúst, lányaikat nem engedik tornaórára) újabb motivációt, újabb híveket kapjanak a hatalmas bevándorlási hullám láttán. A nyugati demokráciáknak tudatosítaniuk kell, ha a muzulmán menekültek áradatát nem integrálják sikeresen, akkor a jövőben ma még elképzelhetetlen társadalmi feszültségek következhetnek be, melyek akár Európa arculatát is megváltoztathatják.