Megosztottság az orosz kérdés „kezelésében”

Az EU soros holland elnöksége múlt pénteken, a beszlani iskola megrohamozásának kaotikus óráiban előbb nem akart nyilatkozni az eseményekről, ám az újságírók nyomására Bernard Bot holland külügyminiszter végül mégis kénytelen volt megszólalni, s nyilatkozatában „magyarázatot” kért az orosz hatóságoktól a balul sikerült (több száz áldozatot követelő) túszszabadítás körülményeire. Moszkva felháborodottan reagált, többek között kegyeletsértőnek mondva a holland miniszter kijelentését, mire Bot már a hétvégén visszavonulót fújt („szavaimat rosszul értelmezték” – mondta), majd hétfőn az EU-bizottság egyik szóvivője is közölte, hogy félreértés történt, ezt sajnálják, s nem állt szándékukban az orosz hatóságok bírálata. „Az orosz reagálás mutatja, hogy a moszkvai hatóságok mennyire érzékenyek mindenre, ami valamilyen formában a csecsen válsággal kapcsolatos” – magyarázta az esetet egy brüsszeli szakértő...

Egyébként nem ez az első eset, hogy a csecsen kérdés megzavarja az EU és Oroszország kapcsolatait. 2002 októberében Putyin elnök egyenesen bojkottálni akarta az akkori koppenhágai orosz-EU-csúcsot, mert néhány héttel korábban a dán fővárosban egy olyan tanácskozást tartottak, melynek résztvevői a béke megteremtését sürgették a kaukázusi kis köztársaságban. A csúcsot végül megtartották – csak éppen nem Koppenhágában, hanem Brüsszelben.

Ez az eset nem pusztán az EU és Oroszország közötti vitákat jelzi, de az Európai Unión belüli, e kérdéskörrel kapcsolatos törésvonalakat is: a skandináv és a balti országok ugyanis általában keményebb álláspontot követelnek Moszkvával szemben, míg a franciák (akik „kivételezett kapcsolatot” akarnak az oroszokkal), vagy éppen az olaszok engedékenyebbek. Egyébként az EU álláspontját valószínűleg módosítani fogja, a határozottság felé tolja majd el a nyolc közép-európai ország idén májusi felvétele: ezek nagy része ugyanis a történelmi tapasztalatok nyomán bizalmatlan Moszkva iránt. Nem véletlen, hogy Marek Belka lengyel miniszterelnök még a holland külügyminiszternél is határozottabban bírálta az orosz vezetést Beszlan után, mondván, hogy őt sokkolta és felháborította a túszszabadítás módja.

Szakértők szerint az egész probléma gyökere: az EU-nak nincs közös álláspontja arról, hogy mit kezdjen Oroszországgal. A legradikálisabb álláspontot, azt, hogy az országot vegyék fel az EU tagjai közé, egyedül Olaszország támogatja. A többiek pedig haboznak, nem tudnak dönteni arról, hogy az oroszokat egyszerűen beillesszék-e az EU most formálódó új szomszédságpolitikájába, vagy (figyelembe véve az ország nagyságát, jelentőségét) különleges helyet adjanak neki e folyamatban, illetve – harmadik változatként – bilaterális szinten, az egyes tagországok és Moszkva között történjen a kapcsolatok alakítása.