Mégis csak lenyelik

Úgy tűnik, lassan, de biztosan lenyeleti főztjét Mikuláš Dzurinda a koalíciós partnerekkel. A tegnapelőtti koalíciós tanácson a jelek szerint már gyengébb ellenállásba ütközött, amikor újra előhozakodott vesszőparipájával, Ján Mojžiš, a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatójának leváltásával. A döntést ellenző két koalíciós partner harcias véleménye mára addig szelídült, hogy már nem is Mojžišt védik, hanem azt próbálják elérni, hogy ne Dzurinda közvetlen közeléből kerüljön ki az új vezető. A Kereszténydemokrata Mozgalom ezt is elég furcsán teszi, ugyanis szombaton elnökük, Pavol Hrušovský még arról beszélt, hogy elfogadhatatlannak tartják a cserét a Nemzetbiztonsági Hivatal élén, másnap pedig már azt közölte, hogy a KDH semmit sem kíván tenni, ha a kormányfő a kormányban egyszerűen leszavazza őket. Amikor pedig felajánlotta nekik Dzurinda a jelölés lehetőségét, megköszönték, de visszautasították.

Pavol Rusko is nagyon egyszerűen állította fel az egyenletet: Van egy nagyon magas beosztású hivatalnok és van a miniszterelnök. Ha nem bíznak egymásban, valamelyiküknek mennie kell. Vagy a hivatal vezetőjének, vagy a kormányfőnek, de akkor vele együtt az egész kormánynak is. Bármennyire is leegyszerűsített és nem teljesen helytálló ez a feltevés ( az ilyen kijelentéseket inkább a kancellária típusú demokráciáknál alkalmaznám ( az ANO elnökének sajnos, mégis igaza lesz. Mojžišt le fogják váltani és helyére a kormányfő embere kerül. A legújabb jelölt Milan Ježovica, aki bár nem pártpolitikus, mégiscsak a kormányfő tanácsadója.

Az egész ügyben egyébként nem az a szép, ahogy egyes személyeket a többiek akarata ellenére elmozdít, vagy helyén hagy a kormányfő, hanem az, ahogy folyamatosan erősödik a pozíciója. Pár évvel ezelőtt, az előző Dzurinda kabinet idején elképzelhetetlen lett volna, hogy a kormányfő koalíciós partnerei akarata ellenére ilyen döntést hozzon. El kell ismerni, Mikuláš Dzurinda nagy stratéga. Tökéletesen alkalmazza az oszd meg és uralkodj elvet a kormánykoalíción belül, s bár mindenki látja ezt, sőt időnként fel is horkan, gyakorlatilag a kormányfő azonnal fel tud ajánlani valamit cserébe, amiért megéri az ő javaslatát támogatni. ĺgy volt ez az ANO-val, amikor az ellenzékkel ijesztgették Ruskóékat, de a másik két koalíciós partner orra előtt is el tudja húzni a mézesmadzagot. Lassan, de biztosan a 15 százalék körüli támogatottsággal parlamentbe kerülő SDKÚ miniszterelnöke, aki hosszú évek óta vezeti a legnépszerűtlenebb politikusok listáját, olyan hatalmat szerez, mintha pártja egyedül is tudna kormányozni, s a többieket csak megtűrné.