Meddig szól a rádió 2.

Ha lenne a számvevőszéki ellenőrzésnek foganatja, magam is támogatnám a kormány második emberét. Lehet, hogy nem rossz ötlet. Hiszen így a kormány egyik befolyásos tagja s mellette a kulturális tárca is tálcán kapná azt, amit minden rádióközeli ember évek óta hajtogat. A közrádiónak évi tevékenységére a politika és az érdekcsoportok által megfogalmazott feladatok szerint nagyjából nyolcszáz millióra van szüksége, a jelenlegi finanszírozási modell mellett nagyjából hatszázat hoz be. Ez nem a rádiósok, hanem a politika felelőtlensége, uram bocsá’ feltehetően akarata, nehogy a mindenkori kormánytól független lehessen a közmédia.

Az eddigi igazgatók kissé szabadabban dönthettek a költségvetésről, hiszen a rádiós törvény öt földi sugárzású országos adót írt elő (benne a külön szervezeti egységként és adásként szereplő nemzetiségi sugárzást), nem pontosan, de megfogalmazta a rádió művészeti együtteseit, s ezt megkoronázta egy erkölcstelen és betarthatatlan koncessziós törvénnyel. A rádióvezetések pedig évről évre halmozták a hiányt, hiszen a közrádiót a törvények értelmében nem lehetett kikapcsolni!

A helyzet azonban megváltozott. Egyrészt az új előfizetői törvény még nem hatályos, másrészt borítékolható, hogy a hozadéka inkább a rádióelnöki szkepszist és nem a kulturális tárca kincstári optimizmusát igazolja. A digitalizációs szabályozás közben – senki nem vette észre! – a rádió szabályozásából eltűnt a nemzetiségi adás szervezeti és sugárzási önállósága (eddig is csak látszólagos volt), és eltűnt az öt adó – már csak három kötelezően földi sugárzású maradt.

S végül a legérdekesebb történés: a kapitalizmus- és privatizációellenes Fico-kormányzat magánosította a néhai Rádiókommunikáció állami részét, így a közszolgálati műsorok sugárzása is magánkézbe került. Ebben a helyzetben lóg kétszázmillióval a közrádió. Ha folytatja a hiány halmozását, kikapcsolják. Aztán lehet háborogni és tüntetni. Ha ezt Čaplovič és Madarič megtudja (gyanítom, mindketten tisztában vannak vele, csak a kötelező rituális táncokat lejtik), és pozitív irányba tereli a közmédia szabályozását, akkor legyen ellenőrzés, akár egy tucat is.

Más az MKP hirtelenjében kinyilvánított szolidaritása. A mai helyzet kódolva volt azokban a joghézagokban, melyeket kormányzati szerepben könnyebb orvosolni. A Pátria tavaly és tíz éve sem volt önálló, csak szervezeti egység. A közrádiózás okosabb szabályozásával akár önálló közintézmény is lehetne, de spongyát rá, nem lett. Ám elgondolkodtató, hogy az MKP szolidaritását fejezi ki a sztrájkolni készülő rádiósokkal. Uraim! A rádió szerkesztője alkalmazott, a sztrájkjog munkavállalói érdekképviseletének legitim eszköze. De ha a Pátria alkalmazottai maradnak, marad a bér, a munkahely, az adásidő, csak nem középhullámon, akkor a sztrájk törvénytelen és az alkalmazottak rendkívüli felmondással azonnal elbocsáthatók. Szolgálatot akarunk tenni a nacionalistáknak, akik a Pátriát legszívesebben múlt időben ragoznák?

A közrádiózás és a nemzetiségi rádió hosszabb elemzést is megérdemelne, most viszont az a kérdés, mit lehet tenni. Ha a kormány (ha már a parlament nem) hozzájárul a középhullámhoz, egyszerű a megoldás, de sajnos csak az agóniát hosszabbítaná. Jövőre ugyanitt, mondhatnánk.

Ez a kormány viszont nem fizet, vállalja a nemzetközi botrányt és cinikusan azt mondja, van kisebbségi adás. (Egy órában? Tíz percben? Mindegy, van!) Akkor olcsóbb megoldást kell találni. A méregdrága középhullám helyett olyan kis URH-frekvenciákat kell koordinálni, amelyek az ország déli részén harmadannyiért szórhatják a magyar műsort. Ez a folyamat nem ingyenes, sőt, legalább egyéves munka, Magyarország és egy esetben Ausztria engedélyére is szükség lehet, de megérné. S ha jól emlékszem, a frekvenciatanács elnöke MKP-delegált, megkérdezte valaki, tud-e a testület segíteni? Persze, ezt a megoldást csak akkor szabad vállalni, ha a Pátria végre megteszi, amitől az elmúlt tizenöt évben úgy rettegett, mint ördög a szenteltvíztől: részt kell vennie a rádiós főműsoridős versenyben, harcba szállva az úgynevezett belépő hallgatóért, aki talán ma nem is tudja, hogy van ilyen rádió.

Megszűnhet a Pátria – szólt az eredeti tudósítás. Még mielőtt a kaszákat egyenesítenénk, csőre töltenénk párbajpisztolyainkat, ne feledjük: sem a kasza, sem a párbajpisztoly, de még a tüntetők esernyői sem terjesztik az elektromágneses hullámokat, akármilyen jó tartalmat közvetítenének is.

(A szerző az MR6-ot, a Magyar Rádió regionális adását vezeti, korábban a Szlovák Rádió igazgatójának tanácsadója volt)