Magyar kart karba öltve

Majszolom az uborkát, és olvasom, hogy óriási volt a demokrácia a Magyar Koalíció Pártja választási listájának összeállításánál, legalábbis a többi párthoz képest. Ezt persze nem én mondom, hanem Bugár Béla pártelnök. Nem voltam ott, így nem tudom, az Országos Tanács múlt szombati ülése után savanyú képet vágott-e, avagy a demokráciát dicsérte a 26. helyre szorult Kvarda József vagy a huszonharmadik Duka Zólyomi Árpád, az MKP ügyvezető alelnöke szerint mindenesetre nincs idő a sebnyalogatásra. Szerintem is jobb a mézesmadzag. Hát még ez a savanyú uborka.

ĺgy, pár héttel a választások előtt már igazán semmi értelme sincs leváltani a miniszterelnököt. Erre rájöhettek a honatyák is, mert csütörtök hajnalban mégsem menesztették Dzurindát. Az MKP parlamenti frakciója kart karba öltve és vállvetve, egységesen tartózkodott, illetve a bizalmatlansági indítvány ellen szavazott. Megint nincs min csámcsognom.

Majd’ megakadt a torkomon a falat, amikor meghallottam, hogy mi folyik Magyarországon. Kezdődött (vagy folytatódott?) az egész Pokornival, aki nevéhez méltó alázattal, könnyekkel küszködve mondott le minden funkciójáról, amikor megtudta, hogy a papa ügynök volt. Másnap már könnygázzal és gumibotokkal küzdöttek Budapesten a szavazatok újraszámlálását némi pannonrádiós uszításra követelni kezdő tüntetők. A rohamrendőrség kart karba öltve tolta le a tüntetőket a hídról, azok meg a rendőrséget tolták le, miért nem hagyják őket véleményt nyilvánítani. Demszky Gábor főpolgármester is eljött védeni munkahelyét, a fővárost, de miután „Tégla! Tégla!” felkiáltással nekiestek, menekülőre vette a dolgot. Medgyessy Péter újdonsült miniszterelnök isteni nyugalommal, a Vatikánból próbálta nyugtatni a kedélyeket, nem túl hatásosan. Talán szólhatott volna a pápának, az ő keze állítólag messzire elér. Hogy mit értek el a budapesti tüntetők, azt pontosan még nem tudni, több tucat ember azonban a rendőrségen, néhány pedig a kórházban végezte. Magyarországnak mindenesetre leendő EU-tagállamként fel kell készülnie a globalizáció és még ki tudja, mi minden ellen tüntetők tömegére.

Meg arra is, hogy ősszel módosítani kell a státustörvényt. Hiába a tájékoztató (jellegű) irodák szlovákiai hálózata, hiába az oktatási támogatásra benyújtott kérelmek, az új magyar külügyi államtitkár Pozsonyban nem túl rózsás színben festette le státusjövőnket. Ismét csak megtudtuk, igen jó dolog ez a törvény, csak a kedvezmények eljuttatásával van egy kis bibi. Olyan megoldást kell találni, hogy a kecske (szlovákiai magyarság) is jóllakottan mekegjen, és a káposzta (szlovák jogrend) is ép maradjon. Hasonló helyzet alakult ki, amikor Rudolf Schuster csütörtökön nem Szabó Olga pathi polgármestert, hanem Horváth György komáromi ügyvédet nevezte ki alkotmánybírónak.

Épp az uborka maradékát rágcsáltam, konstans filozofálgatásba merülve, mikor hallom, hogy a Konstantin Filozófus Egyetemen nem lesz önálló magyar kar. Ha viszont sikerül összekaparni 60-70 millát, lesz valami olyasmi, hogy Közép-európai Tanulmányok Kara, ahol nemcsak a magyarok, németek, csehek anyanyelvi oktatását pipálnák ki, hanem az amerikai szlovákok csemetéi is itt tanulhatnának. Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor László Béla tanszékvezető megnyugtatott, szerinte minden rendben halad a magyar kar létrehozása ügyében. Bugár Béla erre azt nyilatkozta, hogy „a kar létrehozása rossz irányba tolódott el”. Most akkor ki tolt el és mit? Ehhez már kevés egy egyetemi oklevél, visszaadom az iskolapénzt, ezt én képtelen vagyok felfogni. Az MKP kar helyett most már a magyar egyetemet forszírozza, mert nem lát esélyt a megegyezésre. Pesszimistán szürcsölöm az uborkalevet. Nem hiszem, hogy könnyebb lesz keresztülbokszolni az egyetemet, mint a fakultást.

Vagy O.K. lenne a K.O. is?