Magyar és magyarabb?

Nem kerülte el a magyarországi választási kampány forgataga szerkesztőségünket sem. Szaporodnak a véleménynyilvánító, egy-egy pártot támogató levelek, amit teljesen természetesnek tartunk, hiszen bizonyos mértékig nemzetiségi létünk is függ attól, hogy milyen lesz az új magyar kabinet szomszédpolitikája. Megszaporodtak azonban a gyűlölködő irományok is, amelyeknek a szerzői önjelölt bírákként becsmérelnek másokat. Mostanság leginkább a kedvezménytörvény ürügyén. Többször megírtuk, hogy a magyar jogszabály elvei, céljai éppen olyan legitimek, mint a hasonló szlovák, olasz, görög dokumentumokéi. A tamáskodóknak azt ajánljuk, hogy olvassák el a velencei bizottság összehasonlító elemzését. Mindezek tudatában sem rejtettük véka alá azonban azt a véleményünket, miszerint a státustörvény végrehajtása előtt a magyar kormány sokáig lebecsülte a szomszédos országokkal való egyeztetés jelentőségét. Majd időzavarba kerülve érdemben csak Bukaresttel tárgyalt. Erre az érvre Németh Zsolt külügyi államtitkár a Duna Televízió vitaműsorában azt válaszolta, hogy dokumentálni tudja: hányszor sürgették a tárgyalásokat Pozsonnyal is, ám szlovák partnere, Jaroslav Chlebo minduntalan késleltette a személyes találkozót. Eduard Kukan szerint viszont Pozsony már tavaly áprilisban megfogalmazott emlékeztetőjében felsorolta a jogszabállyal kapcsolatos ellenvetéseit, amit Budapest sem a júniusi parlamenti szavazás előtt, sem azóta nem vett figyelembe. Vajon nemzetellenes hangulatkeltés-e, ha ezekről a kormányközi ellentétekről nyíltan írunk? Kinek van erkölcsi joga állítólagos különbmagyarként nemzeti tudatában becsületében sértegetni azt a személyt, aki a magyarigazolvánnyal kapcsolatos kételyeit hozza nyilvánosságra? S akár csak becsmérlő szavakkal illetheti-e bárki azt, aki nem tartja szerencsésnek azt az érvelést, hogy a státustörvény hozzásegíti a magyarságot a határokon átívelő újraegyesítéshez? Ugyanis mindannyiunk és a Kárpát-medencében nagy számban élő nem magyar ajkúak számára is megnyugtatóbb lenne, ha nemzeti célként a határok nélküli Európát tűznénk ki, amelyben századunk értékrendjének megfelelő eszközökkel válhat valóra magyarságunk szellemi újraegyesülése. Ezzel együtt pedig a mainál sokkal szorosabb és eredményesebb gazdasági együttműködése, amely nem ellentétes a szlovák, román, ukrán, s egyéb nemzeti érdekkel sem. Egyik legdicsőbb nemzeti ünnepünk évfordulója közeleg. Szabadságharcunkat tudvalévően császári és cári hadak tiporták el. De lényegesen megkönnyítette a véres leszámolást, hogy az ugyanúgy összetörtek, a magyarok és nem magyarok akkor sem tudtak összefogni. Fel kellene végre ismernünk, hogy Dunának, Oltnak ma újra egy a hangja.