Udvari eladás – közvetlen értékesítés

Őstermelői tevékenységnek számít a saját gazdaságban folytatott növénytermesztés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, gyűjtés, erdőgazdálkodás, a dísznövény- és virágtermesztés, valamint a termékek feldolgozása, ha az a saját gazdaságban történő alapanyag felhasználásával valósul meg.

Kell valahol jelenteni?

Dél-Szlovákiában számos kistermelő van, sokan  termesztenek paprikát, paradicsomot, borsót. Egyesek gyümölcsre – barackra, almára – specializálódnak, mások méhészkednek, megint mások tyúkokat tartanak. Van, aki rendszeresen jár a piacra értékesíteni termékeit, mások vállalkozói engedély nélkül nem mernek sem a piacon, sem közvetlenül az udvarukban árulni, s pár kiló répa, krumpli vagy néhány tucatnyi tojás miatt nincs kedvük a hivatalokban  intézkedni. Nem árt tudatosítani, hogy bizonyos mennyiségig és bevételig a dolgot sehol sem kell jelenteni, nincs szükség pénztárgépre, se vállalkozói engedélyre. A hatályos törvények értelmében ugyanis senki nem válik automatikusan vállalkozóvá attól, hogy párszor megfordul a piacon.

Mikortól vállalkozás?

Aki viszont évente több mint 30 napig értékesíti termékeit, már automatikusan vállakozóvá válik, ebből kifolyólag ki kell váltania a vállakozói engedélyt, és pénztárgépre is szüksége van. A napok számát aszerint állapítják meg, hogy a piacon hány napig fizeti a bérleti díjat. Akár köteles valaki pénztárgépet használni, akár nem, a vevőnek mindenképpen számlát kell adni, lehet az kézzel kiállított dokumentum is. 

Előírások, szabályok

A szakhatóságok, köztük a földművelési tárca nem lát semmi rosszat abban, ha az őstermelők a piacon vagy otthon az udvarukban eladják saját terméseiket, mert ilyen esetben a vevő pontosan tudja, kitől mit, milyen minőségű árut vásárol. Ráadásul friss és egészségesebb zöldségről, gyümölcsről van szó, hiszen nem tartalmaznak tartósítószereket, és számos őstermelő biogazdálkodást folytat. Ugyanakkor a kistermelői tevékenységet végző gazdáknak is be kell tartaniuk bizonyos előírásokat. A vonatozó kormányrendelet értelmében például a kistermelők az alaptermékeiket csak bizonyos meghatározott kis mennyiségekben értékesíthetik vagy közvetlenül a gazdaság telephelyén, vagy a helyi piactéren, vagy a helyi kiskereskedelmi egységeknél. Az állati és a növényi eredetű alaptermékek egyes fajtáira eltérő higiéniai feltételek vonatkoznak, és az eladás lehetőségei is eltérőek. Ennek oka, hogy a velük való manipuláció is különböző fokú élelmiszer-biztonsági kockázattal jár. Ezért egyes alaptermékek kis mennyiségű eladása megengedett az adott gazdaságban, a helyi kiskereskedelmi egységben és piactéren egyaránt, míg más termékek (pl. a nyerstej) csak az adott kistermelő gazdaságában. A fogyasztók egészségének védelme érdekében az egyéb feldolgozatlan, nyers, friss termékek esetében is korlátozottak az értékesítés lehetőségei. Helyi kiskereskedelmi egységnek minősül a kiskereskedelmi üzlet, a megfelelő felszereltségű piactér vagy a kiskereskedelmi közétkeztetési egység. Ebből a meghatározásból kiszorulnak a szupermarketek, az elosztó központok, a nagykereskedelmi üzletek, a vándorkereskedelem, a csomagküldő szolgálatok, a világhálón vagy közvetítőn keresztül történő értékesítés.

Adót kell fizetni

Noha a fölösleges termések eladásához nincs szükség vállalkozói engedélyre, az illetékes Regionális Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelőségnél  tanácsos regisztráltatni magunkat. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az ilyen rendkívüli bevételekből is adózni kell.  Mindennemű alkalmi jövedelmet az adóév végén be kell vallani, miközben ha nem haladja meg az 500 eurót, nem kell belőle adót fizetni, sőt az ennél kisebb összeget az adóbevallásban nem is kell feltüntetni. Az 500 eurót meghalaló alkalmi bevételt azonban be kell vallani, s 19%-os jövedelemadót kell belőle elvezetni – de csak akkor, ha az adóköteles személy egész évi bevétele meghaladja a 2461,41 eurót. Aki őstermelőként a saját termései értékesítéséből 500 eurónál több, de 2461,41 eurónál kevesebb bevételre tesz szert, s más adóköteles jövedelme nincs, nem kell adót fizetnie. 

Megengedett mennyiség

Aki úgy dönt, a maradék krumplival vagy almával kimegy a piacra, ellenőrizze, nem lépi-e túl a megengedett mennyiséget. Kérdéses, mi számít „kis mennyisének.” Az Állami Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelőség szerint kis mennyiségnek számít annyi termés, amennyit az őstermelő az adott szezon alatt az élelmiszerboltba vagy a piacra szállít. Burgonya esetében például nem szabad túllépni a 2000 kilót, hagyma esetében a 200 kilót, magvas gyümölcsök esetében pedig az 1000 kilót. A lekvár már nem számít őstermésnek, ám szintén eladható vállalkozói engedély nélkül, ha saját termésből készítjük, s ugyancsak betartunk bizonyos limiteket. Ezenkívül a dzsemek, a kompótok és a méz esetében pontos nyilvántartást kell vezetni, az eladás helyét pontosan meg kell jelölni, az üvegen lévő címkére rá kell írni a termelő nevét, címét és a regisztrációs számát. 

Tej, tojás

Nyerstejet higiéniai okokból kizárólag közvetlenül a végső fogyasztónak szabad eladni azon a farmon, ahol kitermelték. Hűtés nélkül a nyerstejet a fejéstől számított két órán belül értékesíteni kell; amennyiben nem hűtetlen formában szánják eladásra, a fejést követően azonnal le kell hűteni, 4°C és 8°C között tárolva a fejéstől számított 24 órán belül kell értékesíteni. A közvetlen eladásra szánt hűtött nyerstej szavatossága 48 óra a fejéstől számítva, a nem hűtött tejé 24 óra. Nyerstej értékesítése esetén az elsődleges termelőnek az értékesítés helyén jól látható módon fel kell tüntetnie egy figyelmeztetést: „Nyerstej, forralás után fogyasztható. Gyermekek, terhes nők, beteg, idős vagy legyengült immunrendszerű személyek általi fogyasztásra nem alkalmas.”

A saját tyúkoktól származó tojást ugyancsak lehet értékesíteni, éspedig heti legfeljebb 60 db. nem osztályozott tojás adható el a termelés helyszínén vagy a helyi piactéren. Kiskereskedelmi létesítmény esetében ezt a mennyiséget heti 350 tojásra korlátozták. A tojásokat nem szabad megmosni, tartósítani, sem 5°C-tól alacsonyabb hőmérsékleten tárolni. A tojások minimális szavatossági ideje 28 nap a tojásrakás dátumától számítva, vagyis legkésbőbb a tojásrakástól számított 21 napon belül el kell adni, miközben a következő információkat kell feltüntetni: osztályozatlan tojásról van szó, az elsődleges termelő azonosítója, a tojásrakás dátuma, a minimális szavatossági idő és a vásárlást követő tárolásra vonatkozó ajánlás.