London elengedte volna Hesst, de Moszkva nem hagyta

A volt náci vezető a nyugat-berlini Spandau börtönében töltötte hátralévő életét.

Frissen nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok tanúsága szerint London már az 1960-as években szabadon engedte volna Rudolf Hesst, de a Szovjetunió nem járult hozzá. Hess, aki birodalmi miniszteri rangban Adolf Hitler helyettese volt, 1941. május 10-én az általa vezetett repülőgéppel Skóciába repült, hogy még a Szovjetunió elleni német hadjárat kezdete előtt megpróbáljon különbékét kieszközölni Londonnal. Ám miután Skóciában leszállt, a brit hatóságok elfogták, bebörtönözték, a II. világháború után a nürnbergi nemzetközi ítélőszék életfogytiglani börtönre ítélte. Az egykori náci vezető a nyugat-berlini Spandau börtönében töltötte egész hátralévő életét, 1987 augusztusában, 93 évesen elkövetett öngyilkosságáig. A brit nemzeti levéltár tegnap nyilvánosságra hozott dokumentumaiból kitűnik, hogy a brit kormányok évtizedeken át próbálták elérni Hess szabadon engedését, emberiességi megfontolásokból. Több brit kormány külügyminiszterei – Alec Douglas-Home, James Callaghan, Douglas Hurd és Lord Carrington – is rendszeres petíciókkal fordultak ezért a Szovjetunióhoz. Carrington 1979-ben kemény felhívást intézett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterhez, „embertelennek és értelmetlennek” nevezve, hogy „ezt az öregembert hagyjuk a börtönben meghalni”. Margaret Thatcher miniszterelnök is írt egy hivatalos kérvényt 1982-ben Leonyid Brezsnyevnek a Spandauban akkor már több mint másfél évtizede egyedül raboskodó Hess szabadon bocsátása végett. Moszkva azonban mindig elvetette a brit kéréseket, azzal, hogy nehéz lenne megértetni a háborúban súlyos szenvedéseket átélt szovjet néppel egy ilyen magas rangú egykori náci vezető szabadlábra helyezését. A spandaui börtön igazgatása a négy győztes szövetséges nagyhatalom – a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország – közös felelősségi körébe tartozott, és a foglyok sorsáról szóló döntésekhez is konszenzusra volt szükség. Spandauban Hess mellett több más náci vezető is raboskodott – köztük Karl Dönitz, aki a náci rezsim összeomlásáig rövid időn át Hitler utódja volt –, de valamennyien évtizedekkel Hess halála előtt szabadultak. Rudolf Hess halála után a nyugat-berlini börtönépületet lebontották, és helyén bevásárlóközpont épült. (MTI)