ĺgérgetések aranyos kora

Megkezdődött az átmenet, néhány hétig az eget rengető ígéretek időszaka következik. A négyévente ismétlődő köztes időszaknak megvan a maga varázsa. A régiek már csomagolnak, szebbnél szebb ígéreteket kapunk, majd jönnek az újak és várhatjuk, mit is akasztanak a nyakunkba. Ebben az időszakban már nem illik az utód számláját terhelő nagy döntéseket hozni. Ilyen értelemben valóban az utolsó pillanatban, a kampány kezdete előtt néhány órával született meg a minimálbér emeléséről szóló döntés. A 650 koronás emelés azt jelenti, hogy míg most minden kétszázadik alkalmazott kapja a minimálbért, októbertől már minden ötvenedik ebbe a kategóriába tartozik. Mivel az azóta eltelt néhány napban nem kaptunk hírt tiltakozásról, a döntést konszenzusosnak is nevezhetjük – itt főként a munkaadók érdekképviseletének egyetértése volt a fontos. Ezzel az MKP is közelebb került választási ígéretei megvalósításához. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy annak idején az ötletgazda Orbán Viktort is sokan figyelmeztették, hogy egy jobboldali párt igazából más módszerekkel igyekezhetne fellendíteni a gazdaságot, hiszen a jól menő, nagy hozzáadottértéket termelő cégekben nem szoktak a minimálbér környékén fizetni.

A kormány a héten lezárta a privatizációt, terveihez képest csak két bankot és három autóbusz-közlekedési vállalatot (köztük a losoncit) nem sikerült eladnia (az elszabotált vízmű-magánosítást szemérmesen transzformációnak nevezik). Tovább már nem is igyekszik, mondván, nem akar felesleges kampánytémákat szolgáltatni. Teljesen azért nem tudta elkerülni, hogy feladja a labdát a kampány alkalmából maximálisan felpörgött politikusoknak.

A kabinet a héten végre rászánta magát, hogy az orosz államadósság egy részét készpénzben hajtsa be. Igaz, így névleg csak az összeg harminc százalékát kapjuk meg, de eddig is kérdéses volt, milyen a valós értéke, ha áruban törlesztik. A szavazás érdekessége, hogy a pénzügyminiszter végül a saját javaslata ellen szavazott – hűen az SDĽ négyéves skizofrén kormányzati viselkedéséhez. A szórakoztatóbb magyarázatok egyike szerint František Hajnovič tárcavezető zokon vette, hogy nem ő utazhat Moszkvába aláírni a szerződést. Sokkal valószínűbb, hogy a választási kampány miatt tett így. Az elkövetkező négy hétben ugyanis a pártok nagy része deblokációs szakértővé vedlik át, azt állítva, hogy az orosz áru országunk megmenekülésének záloga. A javaslatot az utolsó kormányülésen átpasszírozó SDKÚ és az MKP pedig legfeljebb nagyokat nyel majd, hiszen a kampányban felesleges lenne hangoztatni bonyolult érveket arról, milyenek a fűnek-fának tartozó orosz állam pozíciói a hitelezők párizsi és londoni klubjaiban. De úgy kell nekik, miért nem tettek pontot az ügy végére mondjuk egy évvel ezelőtt. Viszont ha minden simán megy, a költségvetés két-három héten belül 6 milliárd koronával gazdagodik, és ezt a pénzt várhatóan a következő kormány sem küldi vissza az oroszoknak.

Ha nem is jó, de legalább megnyugtató hír, hogy a Szociális Biztosító képes lesz saját forrásaiból nyugdíjat fizetni, nem kell neki apanázs az állami költségvetésből. ĺgy azután, akik az elmúlt négy évben elszabotálták a nyugdíjreformot, legalább azzal az érzéssel távozhatnak, hogy nem a teljes összeomlást hagyják maguk után. Az újak azonban még jobban megizzadnak, hiszen a szabályok változása miatt ők a jövő év közepétől már a betegbiztosítási alapot sem sarcolhatják, amikor a nyugdíjakra kaparják össze a pénzt. Ezt már korábban be kellett volna vezetni, nyomás alatt talán a mostaniaknak is nagyobb kedvük lett volna, hogy az új nyugdíjrendszerrel beírják nevüket a történelembe.

Tovább kell szomorítanunk viszont a BMG Invest áldozatait. A hírek szerint követelésbeszámítás címén egyre rohamosabban apad a vagyon. Ez a játék az összeomló cégek egyik hazai sajátossága. A cég adósai és a céggel szemben követeléssel rendelkezők kölcsönösen előnyös egyezséget kötnek. Például a BMG esetében egy lízinges megegyezik egy csendestárssal, hogy olcsón (állítólag húsz százalékért) megveszi a céggel szembeni követelését és ezzel törleszti saját tartozását. ĺgy viszont azok járnak rosszul, akik arra várnak, hogy a csődeljárás során pénzzé tett maradék vagyonból részesülnek. Az ilyen megegyezéseknek ugyanis csak a csődeljárás meghirdetése vet véget. A héten nyilatkozó ügyvédek szerint a bírósági időhúzás miatt erre talán csak novemberben kerül sor, addigra viszont még a mostani vagyonból is olyan kevés marad, hogy a károsultak legfeljebb betétjük töredékére számíthatnak.