Plasztik étlapunk

A nyári melegben sokkal több üdítő és ásványvíz fogy, és ilyenkor a visszaváltást is gyakrabban hanyagoljuk. Csak úgy kipottyan a kezünkből az üres PET-palack, amely egyszer majd visszatalál a testünkbe, a többihez.

Nem kaptam hőgutát, a tényeket mondom. Szeretném jól megijeszteni önöket. Hátha sikerül valamelyest mérsékelniük a PET-palackos üdítők vásárlását, illetve a műanyag zacskók gyűjtögetését.

Nyilván tudjuk, hogy azok a dolgok a legkárosabbak a környezetre, amelyeket egyetlen használat után kidobunk. A szél, eső a patakokba, folyókba fújja őket, és eljutnak a tengerig, ahol hosszú évek alatt apró részekre bomlanak. Mikroműanyagnak az öt milliméternél kisebb darabokat hívjuk. Ezek könnyen bejutnak a tengeri élőlények szervezetébe, amelyeket kihalászunk és megeszünk – még egy darabig, mert ha ebben az ütemben halad a gyártás, 2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint hal.

De akkor sem járunk jobban, ha elhatározzuk, hogy többé nem eszünk halat. Mert a tevétől a pingvinig minden állatban találtak már mikroműanyagot. Sőt, a csapvízben és a levegő porában is. És bizony már az emberek tüdejében, vérében is.

Csak pár éve fedezték fel, hogy vannak még parányibb részecskék is, amelyeket szabad szemmel már nem is látni. Ők a nanoműanyagok. Származhatnak ételhordó dobozokból, zacskókból, palackokból, de műszálas ruhákból is felszabadulhatnak mosáskor. Soha nem tűnnek el, csak egyre kisebb darabokká morzsolódnak.

A bennünk lerakódott műanyagokat szervezetünk idegen testként kezeli és megtámadja, gyulladás formájában. Ezzel nem is lenne baj, mert a gyulladás ugyanolyan védekező mechanizumus, mint a láz. Viszont a testünk nem képes eltávolítani ezeket a darabkákat, és haszontalanul védekezik ellenük. Már újszülöttek szervezetében is kimutattak műanyagot, sőt a meg nem született magzatok épp csak kialakuló testrészeiben is. Egyes kutatások szerint az otthoni levegő porának egyharmada műanyagból áll. Nemcsak maga a műanyag káros, hanem azok a vegyi anyagok is, amelyeket hozzáadnak a gyártás során. Ráadásul a nanomorzsák mágnesként vonzzák a toxinokat, így azok is bejutnak a testünkbe.

Tovább is van, mondjam még?

Hő hatására a műanyagok elemi kötése meglazul. Mikrózáskor az ételtároló dobozról szépen átugrálnak a nanoműanyagok a kajánkra, egy napon hagyott PET-palackból pedig egyenesen beleoldódnak a folyadékba a vegyi anyagok.

Szóval, amit csak tudunk, csomagolásmentesen vásároljunk, és a boltokban keressük a papír-, üveg vagy a fémcsomagolást. Ezzel nyomást gyakorolhatunk a gyártókra, hogy előbb-utóbb átálljanak a műanyagmentes csomagolásra.

Na jó, tudom, hogy ez utóbbi mondat már naivitás, hiszen nemcsak mi szeretjük a kényelmet, hanem a gyártók is. Tehát nincs más megoldás, mint törvényileg korlátozni a műanyaggyártást, hiszen az újrahasznosítás nem tud lépést tartani vele. A kormányzatok azonban csak ímmel-ámmal foglalkoznak környezetvédelemmel. Úgyhogy mindenkinek jó étvágyat kívánok a plasztik étlapról!