Lézerhajtású repülőgép

A japán eszköz napjainkban talán csak egy iskolai játékszer, ám a közeljövőben fontos szerepe lehet akár bolygónk globális folyamatainak megfigyelésében is.

Jabe Takasi, a Tokiói Technológiai Intézet kutatója munkatársaival olyan kis méretű repülőgépet fejlesztett ki, amelynek meghajtását közönséges lézersugár biztosítja. A jármű mérete néhány centiméter és vékony alumínium-fóliából készült, így tömege egy grammnál is kisebb.

A könnyed felszálláshoz szükséges lézerforrásnak nem feltétlen kell a kis szerkezet mellett lennie. Távolságának a lézer ereje szab határt, mozgásának jellemzőit ugyanis kizárólag kezdeti lendülete határozza meg, ezért pontosan fókuszált sugarakra van szükség. Az elindított repülő eszköz pedig akár 1,4 métert is haladhat másodpercenként, ám utólagos gyorsítása nem lehetséges.

A fejlesztők azt remélik, hogy a későbbiekben a lézer a repülő irányítására is alkalmas lesz majd. Ennek többféle megoldása lehetséges, például ha valamilyen anyagot helyeznek a szerkezet szárnyaira, amely a lézerrel fokozatosan elpárologtatható. De az is elképzelhető, hogy a szárnyak anyaga különleges fémötvözetből készül majd, s azokat lézerrel melegítve megváltoztatható lesz alakjuk.

A lézeres meghajtás ötlete azonban korábban is felmerült. Egy amerikai mérnök, Arthur Kantrowitz már 1972-ben rájött, hogy lézersugarakat fókuszálva egy repülő szerkezet külső részén elhelyezett különleges anyagra gáz fejleszthető, amely egy hagyományos sugárhajtóműhöz hasonlóan alkalmas a szerkezet meghajtására.

25 évvel később az amerikai hadsereg és a NASA fejlesztőmérnökei közösen kísérleteztek hasonló célból nagy energiájú infravörös lézerekkel - nem is teljesen sikertelenül. Néhány másodpercig a levegőbe is emeltek ezekkel egy csészealj-formájú, alumíniumból készült járművet, ám ezt a kis tömegű űreszközöknél esetleg felhasználható megoldást napjainkig nem alkalmazták.

Jabe és kollégái ennél kisebb célt tűztek maguk elé. Kis repülőgépeik teljes felületét beborították annak akril-polimer üzemanyagával, amelyet ha sikerülne folyékony állapotban tárolni a jármű belsejében, akkor az hosszabb ideig a levegőben maradna, mivel a felszínéről elfogyasztott anyag folyamatosan pótolható lenne. Így a hasonló kis szerkezetekből álló repülő flották igen sokféle feladatra lehetnek alkalmasak, többek között az időjárási folyamatok és a globális változások folyamatos megfigyelésére is.