Lassú döglődés

A kormányátalakítás elvileg lehetőséget adhatott volna arra, hogy a honatyák átgondolják az eddig megtett utat, szorozzanak és osszanak, és ahol esetleg hiányosságokat tapasztalnak, ott pótolják azokat. Ehelyett nagyjából annyi történt, hogy a korábbi kormányprogramból kihúzták azokat a pontokat, amiket eddig sikerült teljesíteni, az új programról szóló parlamenti vita pedig bohózatba fulladt, melyen az OĽaNO legszervilisebb képviselői abban versenyeztek, ki tud mélyebbre bújni Igor Matovič hátsó felébe. Így értelmes dolgok nem nagyon hangzottak el, pedig a valóság nem olyan szép, mint azt Matovič hívei láttatni szeretnék.

Itt van például az infrastrukturális fejlesztések ügye, amiről már tavaly kiderült, hogy a magyarok lakta régiókat gyakorlatilag az út szélén hagyja. Hogy a Heger-kabinet mit akar, arról sajnos egyelőre csak találgathatunk, de az alakulóban lévő Szövetség magyar politikusai már megkongatták a vészharangot. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy minden marad a régiben: az összes déli beruházás mellékvágányra kerül, és 2028-ig nem is terveznek velük semmit. Nem hiszem, hogy el kellene ismételni, mekkora károkat okoz ez a szlovákiai magyarságnak.

Tavaly – amikor kiderült, hogy lenullázzák a déli utakat – Matovič Orbán Viktor mellett vigyorgott a Monostori híd átadásán. Ironikus módon – az élet a legjobb rendező – múlt csütörtökön, miközben a Szövetség arról sajtózott, hogy továbbra sem lesznek utak, Matovič Gyimesi Györggyel ismét Magyarországra látogatott, ezúttal Szijjártó Péterrel fényképezkedtek.

Mindkét alkalommal elhangzott valami olyasmi, hogy sosem volt ilyen jó a viszony Szlovákia és Magyarország között. Ez tényleg csodálatos, és őszintén örülök, hogy ezt a nagy barátságot egyik említett politikus szemében sem árnyékolja be a dél-szlovákiai magyarság lassú döglődése.

Aztán itt van a Európai Uniótól érkező 6,6 milliárd euró szétosztásának ügye, amiből egy cent sem jut a mezőgazdaságnak. Talán mondanom sem kell, hogy ez a csapás is különösen a Dél-Szlovákiában élőket sújtja. Ahhoz képest, hogy Ján Mičovský földművelésügyi miniszter először arról beszélt, hogy 2,4 milliárd jut az ágazatnak, ez elég vérlázító. Mert rendben, menjen pénz a zöld gazdaságba, az iskoláknak, az egészségügynek, de hogy 6,6 milliárdból egy cent sem jut a mezőgazdászoknak? Viccnek is rossz. De fogjuk fel pozitívan: nem baj, ha nem lesznek utak, úgysem tudnánk hova munkába menni.

A bonbon ennek a fekáliahalomnak a tetején pedig Matovič pénzügyminiszter anyák napjára időzített ötlete, amiben felvetette, hogy egy jelentős áfaemelés után növelné a családi pótlékot. A probléma, amit az Egyszerű Ember szeretne elsumákolni, abban áll, hogy az áfa ilyen mértékű emelése pont a legszegényebb régiókban élőket – a szlovákiai magyarság jelentős részét – sújtaná a legjobban. Plusz a reform csak a dolgozó anyákat érintené.

De mi van, ha az anya nem talál munkát, mert a lakhelyén nincsenek se utak, se állásajánlatok? Mi van, ha akaratán kívül munkanélküli, és mégis gyermeke születik? A pénzügyminiszter szociális államába ő már nem fér bele.

De fogjuk fel pozitívan: ha nem születnek gyermekek, nem is kellenek majd azok az utak és munkahelyek. És Dél-Szlovákiában nem lesz senki, aki zavarja a Heger-kormány megújulásról és fejlődésről szóló ábrándjait.