Robert Fico hatalma és befolyása egyre csökken, és ezt rajta kívül lassan mindenki észreveszi.

Véget ért a nyaralási időszak, Peter Pellegrini miniszterelnöknek pedig lassan el kell döntenie, mihez kezd magával: bábként segít visszatérni Ficónak a hatalomba, vagy végre elkezd vezetőként viselkedni.

Normális országban talán mostanában szabadulnának, ehelyett az egyik a Legfelsőbb Bíróság elnöke akar lenni, a másik pedig vissza akar térni a politikába.

Az ellenzék potenciális vezető ereje, a PS/Spolu élén álló Michal Truban mostanában mintha házhoz járna a pofonokért.

Lassan, de biztosan haladnak a tárgyalások a Híd és az MKP között. Tárgyalnak, tárgyalnak és tárgyalnak. Hogy miről...? Közöd?

Soha nem hittük, hogy eljön ez a pillanat, de megtörtént: Robert Fico és Igor Matovič végre egyetértettek valamiben. Hogy mi kellett ehhez? Csak egy olyan ellenség, aki mindkettőjüket veszélyezteti.

Még majdnem egy évünk van a trianoni diktátum századik évfordulójáig, de egyes szlovák politikusok máris elkezdtek a magyar revízióval riogatni.

A rúd körüli cirkusz akár Danko politikájának állatorvosi lova is lehetne.

Igor Matovič hajója süllyed, ő pedig egyre vadabbul kapálózik. Találhat-e még valamilyen kapaszkodót, vagy végleg búcsút kell vennünk tőle?

Az a baj azzal, ha az ember folyamatosan hazugságokat terjeszt, hogy egy idő után el is hiszi őket. De a Legfelsőbb Bíróság szerint ez rendben is van.

Nem kell tovább találgatni, megnyilatkozott a Híd és az MKP is arról, hogy hogyan képzelik el a jövőt. A tánc elkezdődött, most már csak az a kérdés, hogy násztáncról vagy haláltáncról van-e szó.

Gyermekkorom kedvelt meséje volt az „A je to!”, melynek két kétbalkezes főszereplője, Pat és Mat mindig a lehető legkevésbé effektív módon oldott meg egy-egy problémát. De még ők is elsírnák magukat, ha látnák, mi zajlik a parlamentben.

Nem lehet könnyű helyzetben George R. R. Martin. Egyrészt nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő a világ egyik legismertebb szerzője, akinek minden új könyvét rajongók milliói várják epedve, másrészt hihetetlenül frusztráló lehet szembesülni ezzel az őrületes várakozással és elváráshalmazzal, valamint a kérdéssel, amelyik szinte minden interjúba előkerül valamilyen variációban: Hogy áll, mikor lesz kész a Winds of Winter?

Napjainkban egyre kevésbé divat a gondolkodás. Olyan világban élünk, melyben soha nem tapasztalt mennyiségű információval találkozunk, mégis, egyre kisebb az igény a reflexióra, a hallottak és látottak megkérdőjelezésére. Az instant igazságok korában már kézhez kapjuk, mit kell gondolnunk a világról, véleményvezérek igazságai lepik el az internetet. Egy-egy erős állítás mögé tömegek sorakoznak fel, és az egyes szekértáborok arra sem hajlandók, hogy meghallgassák a másik véleményét, nemhogy esetleg kompromisszumot kössenek.

Mit tud Jordan B. Peterson és Yuval Noah Harari? Két értelmiségi sztárszerző, akik legalább annyi dologban különböznek, mint amennyiben hasonlítanak. Harari a 21. század globális kihívásaira, Peterson pedig a önmagunkkal szemben támasztott szabályok fontosságára hívja fel a figyelmet. A két, látszólag teljesen különböző üzenet pedig meghódította a világot.