Nesze semmi, fogd meg jól!

Szerdán jóváhagyta a kormány Denisa Saková gazdaságélénkítő csomagját, amelyről azonban a tervek szerint csak ősszel tárgyal majd a parlament. Vagyis, ha el is fogadják, reális hatása valószínűleg csak jövőre lesz. Nem mintha számítana: a kiherélt javaslatcsomag jelenlegi formájában nagyjából annyit segít a szlovák gazdaságon, mintha egy bögre vizet öntenénk egy lángokban álló házra.

Vagy mintha egy ragtapasszal akarnánk meggyógyítani egy leszakadt végtagot, egy gyufaszállal kitámasztani egy dőlő falat vagy légpuskával lőni egy tankra. Hasonlatokból nincs hiány, de a problémát ettől még mindenki érzékeli: Szlovákia gazdasága mély, strukturális válságban van, amely átgondolt és komoly reformokat igényel, nem pedig toldozgatást-foldozgatást.

Ehhez azonban akarat és vízió kellene, amiből sajnos a hatalomba és a politikai sárdobálásba belefáradt Ficónak már nem nagyon maradt. Őt ma már elsősorban a bosszú és a saját biztonsága érdekli. Nehéz elképzelni, hogy éppen ő kezdene bele egy átfogó és feltehetően igen fájdalmas reformba, főleg egy évvel a választás előtt. Már akkor sem tett érdemi lépéseket a gazdaság szerkezeti problémáinak kezelésére, amikor egyszínű kormánya volt, és politikailag semmit sem kockáztatott. Pont most tenné?

A legszebb az egészben, hogy a szerdai sajtótájékoztatón Fico kikérte magának a szakszervezetek felháborodását, mondván: a kormány senkinek sem okozott csalódást, és ne csináljanak „bokszzsákot” a kabinetből. Egészen elképesztő ez a felelősséghárítás. Más országokban ritkán fordul elő, hogy egy regnáló miniszterelnök a negyedik kormányának harmadik évében még mindig ne érezze magát felelősnek semmiért.

Itt mindenért Iveta Radičová tizenhat évvel ezelőtti, kétéves kormányzata tehet, vagy Michal Šimečka édesanyja, akiről néhány hónapja még azt sem tudtuk, mivel foglalkozik. Persze Fico nem véletlenül kapálózik: ha már azok a szakszervezetek is kritizálják, amelyek eddig kormányainak rendíthetetlen támaszai voltak, akkor valami valóban nincs rendben.

Az eddigi konszolidációs csomagok nem tudták befoltozni a költségvetésen tátongó lyukakat, a tranzakciós adóval együtt pedig csak tovább fojtogatják a vállalkozásokat, miközben a befektetők is kerülik az országot. A kormány ehelyett nem a kiadások csökkentésével kezdte: előbb megemelte a saját fizetését, majd a koalíciós partnerek felfújt egója miatt trafikminisztériumokat hozott létre, és több esetben látványos költekezésbe kezdett, például Kaliňák vezetése alatt a védelmi tárcánál.

Talán jobb is, hogy ezek nem kezdenek komolyabb gazdaságélénkítésbe, mert ki tudja, mi lenne annak a vége.

Fico azt csinálja, amit egész politikai pályafutása során tett: maga előtt tolja a problémákat, amíg azok annyira a fejére nem nőnek, hogy már nem lehet figyelmen kívül hagyni őket, majd másokat hibáztat értük. Az egészben az a legszomorúbb, hogy ezt azért teszi, mert eddig mindig működött.