Kutya és a szalonnája

Sokat vajúdtak a hegyek, végül most is egeret, egy nagyon pici kis egeret szültek. Természetesen a Lexa elleni perek egyikére gondolok, mert a titkosszolgálat volt főnöke ellen több is folyik már évek óta. Szóval megszületett oltárügyben az elsőfokú ítélet, és a szerencsétlen szlovákiai állampolgár igazságérzete alapos csorbát szenvedett. Mert nem arról van szó, hogy vérszomjasak lennénk és bosszúért kiáltanánk. Na de azért ami sok, az sok, illetve ami kevés, az kevés. Ivan Lexát félmillió koronás büntetésre ítélték, amiért a reá bízott állami szervezetet, nevezetesen a SIS-t a megyéspüspök lejáratására használta, a szó legrandább értelmében. Ha nem fizet, esetleg akkor kellene egy évre börtönbe vonulnia. De erre aligha van esély, mert a volt igazgató a félmilliót mellényzsebből, nevetve fizeti ki. Igaz, azért fellebbezett. Sok per indult annak idején Mečiar leghűségesebb csatlósa ellen, miután Afrika legdélibb csücskében lefülelték és hazahozták. Az ösztönös igaz-ságérzetünk már ekkor is mocorgott: miért fut világgá az, aki váltig hangoztatja, és akiről pártja is azt állítja, hogy ártatlan, mint az a bizonyos és ma született bárány?! Szóval, már akkor, parádés hazahozatala és dutyiba dugása idején feltettük magunknak a kérdést: milyen vastag a bőr ennek az embernek az orcáján, amikor úgy viselkedik, mint egy politikai üldözött, és ezt nem győzi jómaga meg az őt körülvevő ügyvédek hadserege hangoztatni!?

Miért gondolják ezek az urak, hogy a mi emlékezetünk az olyan rövidke, hogy elfelejtünk mindent, emberrablást, autórobbantást? Hogy elfelejtjük a kormányszintű terrorizmust, csak azért, mert pártbéli vezérük „államfő-helyettesítőként” az ifjú Kováč elrablására és Remiáš felrobbantására amnesztiát adott!? Lehet, hogy ez a perrendtartásban okozott fenn-akadást, de azért azt a HZDS tudomására kell hozni, hogy memóriánkra a Mečiar-amnesztia nem terjed ki. És különben is, a Mečiar-féle politikai kalandorok országlása nem is volt olyan régen.

Persze, azért vannak manapság olyanok, akik – úgy tűnik – politikai amnéziában szenvednek. Azok, akik ezzel a párttal mostanság mindenféle megyei és központi szintű koalíciókban gondolkodnak.

Pedig tudhatnák: a kutyából sosem lesz szalonna.