Az évszázad legszorosabb amerikai választása jön

Minden idők egyik legszorosabb eredményét hozhatja a keddi amerikai elnökválasztás. Kamala Harris demokrata és Donald Trump republikánus jelölt a sorsdöntő billegő vagy az ún. csatatérállamokban (ebből 7 van) is fej fej mellett áll, vagyis a végeredmény szinte megjósolhatatlan. Mindketten az utolsó percig kampányoltak ezekben a tagállamokban (Pennsylvania, Wisconsin, Michigan, Arizona, Nevada, Észak-Karolina és Georgia), melyek összességében 93 elektort jelentenek az 538-ból. Próbáltak minden elérhető szavazót rávenni arra, hogy elmenjen választani, miközben dübörgött a reklámgépezet: a két kampány és a hozzájuk köthető szervezetek csak az elmúlt egy hétben összesen majdnem egymilliárd dollárt költöttek el kampányhirdetésekre.

Egy helyett 51 választás

Az amerikai elnökválasztás eredményének kihirdetése napokig is eltarthat, mivel az 51 különböző választás államonként eltérő szabályok szerint zajlik, és a levélszavazatok, valamint az ún. délibábjelenség késleltetheti a pontos eredmények kihirdetését. Az elektori rendszer és a szoros verseny tovább bonyolíthatja a helyzetet, így elképzelhető, hogy a választás hetében sem lesz még egyértelmű győztes. Az Egyesült Államokban tartott választásokat hajlamosak vagyunk más országokhoz hasonlóan egy kerek egészként felfogni, holott ha szigorúak vagyunk, akkor a valóságban 51 különböző elnökválasztást tartanak ugyanazon a napon minden államban és a fővárosban, Washingtonban. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ebből adódnak azok a meg nem értett problémák, hogy többek között miért tart olyan sokáig kihirdetni az elnökválasztások végső győztesét, amit ráadásul az ország méreténél fogva a különböző időzónák sem gyorsítanak fel. Mindegyik állam ugyanis saját szabályokat követ a voksok leadásának helyére, idejére és módjára vonatkozóan, ami befolyásolhatja a számlálás és az eredmények ismertté válásának időpontját.

Délibábok bűvölete

A szavazatszámlálás módja úgynevezett délibábokat is eredményezhet. Így hívják azt, amikor egy jelölt a nem hivatalos eredmények szerint valahol előnyben van, ám ez utóbb illuzórikusnak bizonyul. A levélszavazatok nagy aránya miatt a legtöbb választási elemző egyetért azzal, hogy a választások éjszakáján előáll a délibábnak nevezett helyzet. Amennyiben a republikánus jelölt tesz szert korai előnyre, ami gyakori, akkor azt „vörös délibábnak” nevezik. Ha az eredmények a másik irányba fordulnak, az a „kék eltolódás”. A legtöbb billegő államban a levélszavazatokat csak a személyesen leadott voksok után számolják össze, ráadásul ezek feldolgozása tovább tart, mint a hagyományos szavazatoké, hiszen ellenőrizni kell azt is, hogy a leveleket valós címről, szabályosan adták-e fel. Emiatt a választások éjszakáján még csak részeredményeket jelenthetnek be, a végleges eredményekre napokig, rosszabb esetben akár hetekig is várni kell majd.

Nem a nép választ

Ha hozzávesszük az elektori kollégium sajátosságait és azt, hogy Kamala Harris alelnök és Donald Trump volt elnök között történelmi összehasonlításban is szoros a verseny, akkor lehetséges, hogy akár december 17-ig (amikor az elektori kollégium a tervek szerint összeül) és azon túl is lehet feszültség a győztes személyét illetően. De kik azok az elektorok? Az amerikai alapító atyáknak talán voltak bizonyos fenntartásai a nép kollektív bölcsességét illetően, ezért eltávolították az embereket az elnökválasztástól. Ezért nincs közvetlen elnökválasztás. Annyi elektort kap mindegyik állam, ahány szövetségi képviselője és szenátora van. Ennek megfelelően népességarányosan Kalifornia kap 52 helyet, plusz kettőt, mert mindegyik államban két szenátor van, tehát Kalifornia most 54 szavazattal rendelkezik az elektori kollégiumban. A spektrum másik végén vannak a kis államok, Delaware vagy Wyoming, ahol van két szenátor és egy képviselő, tehát ők 3 elektori hellyel rendelkeznek. Összesen 435 szövetségi képviselő van, 100 szenátor, ez 535. Az 1960-as években egy alkotmánykiegészítés értelmében a főváros, Washington DC annyi elektori helyet kapott, amennyit a legkisebb állam kap, tehát hármat, ezért 538 elektori hely van összesen, és ennek megfelelően abszolút többség kell az elektori kollégiumban, a bűvös szám 270. Az elektorokat „a győztes mindent visz” elve alapján jelöli ki az adott győztes párt. Két állam van, ahol ez a szabály nem érvényes, Nebraskában és Maine-ben, ahol egyfajta kombináció van.

Voks helyett elektorok

Vagyis nem a legtöbb szavazatot kell megszerezni, hanem legalább 270 elektori voksot. Például a 2016-os elnökválasztáson Hillary Clinton 65,8 millió szavazatot kapott Donald Trump 62,9 millió szavazatával szemben, mégis a republikánus jelölt nyerte meg a választást 304 elektori szavazattal – 227 ellenében. Egyébként már ötször fordult elő, hogy az országosan kevesebb szavazatot kapott jelölt jutott többséghez az elnököt megválasztó elektori testületben: például 2000-ben az ifjabb George W. Bush riválisánál, Al Gore-nál kevesebb voksot gyűjtött be, viszont a 25 elektori szavazatot érő Floridában 537(!) szavazattal nyert, így ő költözött be a Fehér Házba – 35 napig tartott, míg győztest hirdettek...

Rejtőzködnek Trump szavazói

Gyakorlatilag az összes előrejelzés azt mondja, hibahatáron belül van a két jelölt, Donald Trump és Kamala Harris támogatottsága. A bizonytalanság egyik fő oka, hogy 2016-ban és 2020-ban sem igazán pontosan jósolták meg a végeredményt. Utólag kiderült, mindkétszer sikerült alaposan alulmérni Trump támogatottságát, elsősorban a nem diplomás, fehér szavazók között. Ezzel eljutottunk a közvélemény-kutatók Szent Gráljához: a rejtőzködő Trump-szavazókhoz. Trump rendszerellenes-konteós retorikája miatt a támogatói között sokan vannak, akik nem bíznak se a médiában, se az államban, se semmilyen intézményben. Ők nem állnak szóba a közvélemény-kutatókkal, így végül nem jelenik meg a véleményük a felmérésekben. 

(Npsz, hvg, Tlx)