Kukkolásra ítélve

Legalábbis furcsák voltak az elmúlt napok. A négy leendő kormánypárti elnök és a koalíciós alkudozáson ugyancsak jelen levő más politikus az egyeztetések végén némi kárörömmel ragozta a semmit és tucatszor megismételt általánosságokkal traktálta a tájékoztatásra váró újságírókat. Mintha a hírzárlatról döntő személyek megfeledkeztek volna arról, hogy nemcsak üzengetni lehet a sajtón keresztül, hanem tisztességesen is tájékoztatni a koalíciós tárgyalások állásáról azokat, akiktől nemrég bizalmat kaptak, vagyis a közvéleményt. Akár azzal a kitétellel, amire a volt és a leendő kormányfő figyelmeztetett, vagyis amíg nincs egyezség mindenről, semmiről sem született végső határozat. Mégis csak különbséget kellene tenni csak szenzációs fülesekre vadászó, minden áron botrányokat kavaró tülekedők és a naprakész tájékoztatást szent kötelességüknek tartó újságírók között. Az utóbbiakat nyilvánvalóan nem elsősorban az érdekli, hogy lesz-e magyar nemzetiségű házelnöke az új törvényhozásnak. Ugyanis Mikuláš Dzurinda kijelentésével ellentétben az a véleményük, hogy a szlovákság többsége még nem érett az ilyen helyzet elviselésére, holott a kialakult szokásjog alapján ez a tisztség egyértelműen a második legerősebb leendő kormánypárt, vagyis az MKP jelöltjének járna ki. Azon már hosszasabban lehet meditálni, vajon mire alapozta az általában jól értesült és hiteles információkat közlő TA3 hírtelevízió azt a szombati bejelentését, mely szerint a Magyar Koalíció Pártjának vezetősége nem ragaszkodik túlságosan ahhoz, hogy saját jelöltje legyen a kisebbségi ügyeket is felügyelő miniszterelnök-helyettes. Ennél is lényegesebb kérdés, hogy a magyar párt belső kiválasztási rendszere vajon megfelelő-e ahhoz, hogy a legkülönbözőbb kihívásokat, valamint a súlyos gondokat kezelni tudó, a sokféle érdekcsoport nyomásainak ellenálló, tehát valóban sokoldalúan felkészült szakember és ne önjelölt kerüljön a dél-szlovákiai lakosság szempontjából egyik kulcsfontosságú tárca, az agrárium élére. Miként az is sorsdöntő mindannyiunk számára, hogy határozottan dönteni és cselekedni képes szlovák szakembert neveznek ki mindenhova, igazságügyi, illetve egészségügyi miniszternek is, habár ezeknél a tárcáknál távolról sincs akkora tülekedés, mint például a pénzügyminiszteri poszt körül, ami sok mindent elárul Szlovákia helyzetéről, de számos politikus és párt zsákmányszerző ambícióiról is. A hírzárlat miatt a saját információs kiskapukat kereső újságírókat, s rajtuk keresztül a kukkolásra kárhoztatott közvéleményt leginkább ezek a kérdések foglalkoztatják. A legutóbbi biztatások alapján már nem tart sokáig ez a ködszurkálás, mert rövidesen felszállhat ama bizonyos fehér füst. Kiderül, mire jutottak az alkudozó partnerek. Kivajúdtak-e Szlovákia súlyos bajaira gyógyírt ígérő programot, találtak-e rátermett szakembereket ahhoz, hogy a terápia eredményét mielőbb és minél többen saját életminőségünk javulásán érezhessük. Mert csakis ezek az eredmények felejtethetik el velünk a mostani titkolózások okozta értetlenségünket.