Krím Putyin tortájába?

HÁTTÉR

A Fekete-tengerbe nyúló, kétmillió lakosú félsziget stratégiai fontosságú: Szevasztopolban van az orosz fekete-tengeri flotta támaszpontja. Egy 2010-ben, Viktor Janukovics ukrán elnökké választása után aláírt szerződés értelmében 2042-ig használhatják az oroszok a stratégiailag és érzelmileg is fontos támaszpontot.

A Krím mindig is stratégiai terület volt a nagyhatalmak számára: Oroszországnak déli határai és a déli tengeri útvonalak biztosítását jelentette, míg ellenfeleinek, Törökországnak és Európának a biztosítékot, hogy Oroszországot távol tartsa a Földközi-tengertől.

A tatár Krím

Az ókorban görög kolóniák létesültek a térségben, a népvándorlás során pedig számtalan nép, a magyar törzsek is megfordultak itt. A területet a tatárok ellenőrizték a XIII. századtól, és legtöbbször szövetségben álltak Törökországgal. A kánság abból tartotta fenn magát, hogy végigpusztította a dél-orosz és ukrán vidékeket, és embereket rabolt el, akiket aztán rabszolgának adott el Törökországba és az arab államokba. Becslések szerint az 1450-es évektől a 18. század elejéig egymillió embert hurcoltak el rabszolgának. Ekkoriban a Krím virágzó iszlám állam volt.

Oroszország végül az Ukrajna területéről érkező kozákok segítségével a 18. század végére vonta ellenőrzése alá a Krímet, amit aztán a 19. században több alkalommal (krími háború) is meg kellett védenie. Ekkor telepedtek le itt az oroszok, a krími tatárok pedig százezrével menekültek Bulgáriába, Törökországba. Legutóbb a náci német hadsereg foglalta el 3 évre a félszigetet a II. világháború alatt.

Hruscsov „visszaadta” Ukrajnának

A Szovjetunión belül az autonóm köztársaság státusát élvezte, de mivel a háború alatt a tatár vezetés együttműködött a náci megszállókkal, Sztálin büntetésből megvonta a területtől ezt a státust, majd 1954-ben az ukrán származású Nyikita Hruscsov az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolta Krími terület néven, bár tulajdonképpen sosem tartozott az ukránokhoz. Itt találjuk a mai háborús válság gyökereit. Sztálin 1953-as halála után hatalmi harc alakult ki Hruscsov és Sztálin egykori jobbkeze, a rettegett titkosszolgálat főnöke, Lavrentyij Berija között. Berija grúz származású volt, és a nem orosz tagköztársaságokat akarta a maga oldalára állítani, például Ukrajnát, amelynek különböző előnyöket ígért, továbbá magas posztokat a helyi kommunista vezetőknek. Végül Hruscsov lecsukatta és kivégeztette Beriját, ám a felfokozott ukrán várakozásokat teljesítenie kellett, ezért csatolta a tagköztársasághoz a Krím félszigetet.

Bokréta Kucsma kalapján

Ezután a Szovjetunió egyik legfontosabb tengeri katonai bázisa létesült itt, és bár a terület 1991-ben végleg elszakadt a föderációtól, a katonai város, Szevasztopol még évekig zárt város maradt, és a tartomány Ukrajnán belül a mai napig nagy önállóságot élvez.

A Szovjetunió 1991-es felbomlásakor, Ukrajna függetlenségének kikiáltásakor kisebb konfliktus alakult ki a félsziget hovatartozása miatt, de Kijevnek sikerült megtartania fennhatóságát, noha az orosz parlament 1992-ben anullálta az 1954-es területi változást.

A Krím 1991-ben autonóm köztársaság lett. Első elnökét, Jurij Meskovot 1994-ben választották meg, és ő nyíltan kiállt az Oroszországgal való újraegyesítés mellett. A szakadár törekvéseket azonban Leonyid Kucsma ukrán elnök elfojtotta, 1995-ben megszüntették a krími államelnöki posztot is; a tisztséget azóta a mindenkori ukrán elnök tölti be. Az 1996-os újabb alkotmány ad némi mozgásteret a helyi politikai erőknek, de a törvényhozás nem helyezkedhet szembe az ukrán kormányzattal. A lakosság közel 60 százalékát kitevő oroszok szeparatista törekvései azonban továbbra is élénkek. A népességnek csak 25 százaléka ukrán, 12 százaléka krími tatár.

Putyin lépéseit az motiválja, hogy nemcsak a Krímen, hanem egész Ukrajnában Moszkva befolyása forog kockán, a térséget viszont az orosz civilizáció bölcsőjeként tartják számon. A középkorban Kijev volt a Kijevi Rusz orosz nagyfejedelemség központja. (MTI, ú)