Közéleti kátyú

 

A cinizmussal bőven megáldott politikai kommentátor ilyenkor azt is leírhatná, hogyan képzeli el Lipšicet „monterkában”, előbb betont keverve, majd aszfaltot öntve, de félre a tréfát. Amit Lipšic mondott, nem nagy igazság, hanem – ahogyan középiskolás éveim emblematikus magyartanára írta a dolgozatok alá – tárgyi tévedés. A kátyút az útkezelőnek kell megoldania, nem a politikusnak, és ha kátyúkat akarna Lipšic javítani, akkor túlképzett és drága munkaerőként tenné – a Harvardon biztosan nem ezt tanulta. A baj ott van, hogy mi meg szépen bevesszük. Merthogy, ha a kátyú olyan nagy és olyan sok, hogy politikai problémává duzzadt, akkor igenis van liberális, szocialista, konzervatív kátyú, van szélsőséges és mérsékelt, középvonalas, többségi, kisebbségi kátyú. Van bizony.  Merthogy az út jobbára közút. De ez sem törvényszerű, mert van magánút is. De a magánutakat is jogszabállyal szabályozza az állam. A közutat kezelheti az állami szerv, de kezelheti állami vállalat is, sőt magáncég is. A közút kezelőjének van költségvetése. Egyrészt van pénz, amiből az út felépül. Aztán van olyan pénz, amiből az állagmegóvást, felújítást kell elvégezni. Ezen pénznek van forrása. Lehet állami költségvetésből, lehet útadóból, pályadíjból, útdíjból. Lehet ugyan Dárius kincséből is, de ennek valószínűsége éppen akkora, mint amennyire valószínű, hogy Dárius kincsét Szlovákiában találják meg. S amit nem lopnak el belőle, azt az utakra adják.  Nos, az államnak azt kell eldöntenie, milyen közúti finanszírozási modell mellett dönt – s ez már politikai kérdés.  Azt is el kell döntenie, a kátyúért ki felel, ki köteles megjavítani és miből. Ez is politikai kérdés. Azt is el kell döntenie, hová folyik az útdíj, az útadó és az autópályadíj, valamint azt, hogy ennek mekkora része a költségvetésé, mekkora az útkezelőé, sőt még az is kérdés, nem szükséges-e a pénz pótlása a költségvetésből. Ez mind-mind politikai kérdés.  Ergó, létezik rá konzervatív, szocialista, liberális meg egyéb válasz, mert a politikus dolga a társadalom működőképességének szavatolása számos érdekütközés mellett, nem pedig a betonozás. Ha ezt megoldják, akkor a megfelelő képzettségű, szabványos monterkát és kesztyűt viselő, technológiákat betartó ember dolga betömni a lyukat. Hogy a kilencvenes ne elméleti sebességplafon legyen. Lipšictől – eddigi munkája alapján – keresztény konzervatív megoldási javaslatokat várunk. Hátha meg is szavazzuk.