Kompromisszumlista

Mosolyogni igyekeztek a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának tagjai vagy éppen a pókerezőre jellemző közömbös arckifejezést magukra erőltetni, amikor kiléptek a tanácsteremből. Bárhogy is palástolták azonban az érzelmeiket, a legtöbben szinte sugározták magukból azt a feszültséget, amely a szeptemberi törvényhozási választásokra készülő jelöltlista véglegesítése során uralkodhatott a színhelyen.

Végül is csak megszületett a névsor, amellyel nyilván úgy van csaknem minden érdekelt, mint a focirajongó, aki miután megtudja kedvenc csapatának a felállítását, kapásból felsorol több, a kezdő tizenegyből szerinte érdemtelenül kihagyott játékost. Nyilván ugyanez a helyzet az MKP jelöltlistájával is, habár erről nem csupán a szövetségi kapitány és a közvetlen stábja döntött. A lista összeállítása előtt ugyan nem rendeztek a párttagság körében olyan választásokat, mint a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióban, ám a végső sorrend megállapításáról a járási és a kerületi szervezetekkel is egyeztettek.

A jelöltlista első harminc helyét áttekintve fontosnak tartom, hogy végül remélhetően befutó helyre került Miklós László és Harna István, vagyis az a két személy, akik tárcavezetőként a szlovák szakemberek szerint is eredményes munkát végeznek. Kellő elismerést kapott a regionális szinten végzett munka is, amit Berényi József, Bastrnák Tibor és Farkas Iván pozíciója is igazol. A végső egyeztetések során az eredetileg kiszemelt helynél valamivel hátrább szorították Gál Gábort, a Kalligram Alapítvány jogi elemzőcsoportjának a tagját, aki remélhetően még így is bejut a pozsonyi törvényhozásba.

Szakmai szempontból rendkívül fontos, hogy legyenek jogászok is az MKP parlamenti gárdájában. S egyre fontosabb követelmény az is, hogy a feltörekvő nemzedéknek, vagyis a művelt, angolul vagy más világnyelven is beszélő, továbbá a szlovák és külföldi kollégáikkal egyenrangú partnerként kommunikáló fiatal szakértelmiségieknek legyen minél nagyobb terük a közéleti szereplésre, egyebek között a parlamenti munkára is.

A szombati döntésekkel a Magyar Koalíció Pártja lezárta a szeptemberi választások előtti felkészülés egyik fontos szakaszát. Már korábban jóváhagyták a választási programot, most pedig azoknak a listáját, akiknek a feladata lesz a megszabott értékrend és a prioritások eredményes képviselete. Ma még senki sem tudhatja, hogy az első harmincból hányan kapnak erre mandátumot a polgároktól. Egy azonban biztos: ha az eddig egymásnak feszülő, olykor betartó érdekcsoportok elássák a csatabárdot, és szellemi energiájukat, hangerejüket nem egymás ellen, egymás lejáratására fecsérlik el, hanem értelmes célok érdekében munkálkodnak egymást erősítve, akkor a Magyar Koalíció Pártjának legalább húsz képviselője lehet az új törvényhozásban.

S ha így lesz, akkor erősödni fog a szlovákiai magyarság érdekképviselete, egyszersmind annak az esélye is, hogy ősztől talán mégsem lesz visszarendeződés az országban.