Klaus (maradt) a csúcson

Politikusként Csehországban többet már nem érhet el. Harmadik elnöki mandátumra ugyanis a hatályos szabályok szerint már nincs lehetőség. 2003-as elnökké választását nagyban a szerencsének köszönheti, most azonban kimondottan ő volt az esélyes. De a győzelemhez hat fordulóra volt szüksége, ami egyértelműen jelzi, hogy Jan Švejnar személyében méltó ellenfele volt. A két jelöltre leadott szavazatok között végig nem volt nagy különbség. Igaz, a döntő fordulóban Klaus a 281 lehetséges voks közül 141-et, Švejnar pedig csak 111-et kapott. Ez a jelentős különbség azonban annak eredménye, hogy az utolsó fordulóban a 29 szavazattal rendelkező kommunisták kihátráltak Švejnar mögül. Ennek alapvető oka, hogy az őt jelölő zöldek nem voltak hajlandók elfogadni a kommunisták két feltételét: ne támogassák az amerikai radart és a két párt ne támadja egymást. A szociáldemokraták ezt elfogadták, ugyanúgy Švejnar is megígérte, hogy a kommunistákat a többi párttal egyformán fogja kezelni.

Az előbbiek jelzik, hogy a parlamenti elnökválasztást – mint mindig – most is a pártok kulisszák mögötti megállapodásai döntötték el. Az ODS-nek az alsóházban és a felsőházban 122 mandátuma van, s 19-et másoktól kellett megszereznie, hogy Klaus sikerét biztosítsa. Ennek többségét a már szokásosan lavírozó és megosztott kereszténydemokraták adták, s ehhez a táborhoz csatlakozott néhány független szenátor, valamint a szociáldemokraták soraiból kivált három képviselő. A mai cseh belpolitikai helyzetre jellemző, hogy ezen „árulók” szavazata tette lehetővé Mirek Topolánek kormányának megalakulását, a reformcsomag elfogadását, s most Klaus elnökké választását is. A pártjukat elhagyó szocdem képviselők sora a korábbi kettőről háromra emelkedett. Evžen Snítilýt, miután nyilvános indoklás nélkül bejelentette, hogy Klausra fog szavazni, kizárták a frakcióból.

Snítilý esete is bizonyítéka annak: mindkét tábor minden eszközt kihasznált arra, hogy a másik táborból megszerezze a szükséges támogatást. Erre elsősorban a polgári demokratáknak volt szükségük. A Švejnar-tábor azzal, hogy keresztülvitte a nyílt szavazást, színvallásra kényszerített mindenkit, hiszen senki sem bújhatott el a paraván mögé. Az első választáskor ugyan többórás indulatos vita volt a kérdésről, de tudni kell, hogy a parlamenti demokráciában ez nem rendkívüli. Ebből a szempontból a második választás már sima volt, mert az ODS igazodott a többi párt álláspontjához. A második választás előtti lőszerküldés hét honatyának, valamint fehér por több mint egy tucatnak – az nem más, mint az utóbbi időben a tájainkon is terjedő ízléstelen, rossz és gyakran tudatosan félrevezető folklór. Bár a politikusok és a média egy része azonnal fenyegetőzésekről beszél, az ilyesmi a leggyakrabban csak arra szolgál, hogy az illetők nyilvánosan megerősítsék: nem változtatjuk meg álláspontunkat, nem félünk. Jelen esetben azt, hogy bár függetlenek vagy ellenzékiek, de azért Klaust fogják támogatni. A választási csatában a pártok fájó ütéseket adtak egymásnak, ennek ellenére nem várható, hogy például a polgári demokrata–zöld ellentét veszélyeztethetné a koalíciót. Más lehetőség a kormányzati többségre ugyanis ma nincs. A másik oldalon a szociáldemokraták és a kommunisták kaptak hajba, de ott sincs alternatívája a jövőbeni együttműködésnek.

Prágai vélemények szerint nem valószínű, hogy Václav Klaus újraválasztásával bármiféle nagyobb változások történnének a cseh politikában. Klaus támogatottsága és népszerűsége évek óta stabil, s nem várható, hogy mindezt az új elnöki mandátum alatt a napi politikai perpatvarokba való beavatkozással rontani kívánná.

„Várható, hogy Klaust, mint nem egy más államfőt is, pályafutása végén inkább az fogja érdekelni, hogy milyen (pozitív) képet hagy magáról a történelemben. Viszályok szítása ezt a célt nem segítené” – jegyezte meg a találóan a Lidové noviny. Ezzel egyet lehet érteni.

KI VÁCLAV KLAUS?

Václav Klaus az elmúlt 18 évben a nagypolitika minden lépcsőfokát megjárta. Közéleti tisztségeinek sora figyelemreméltó: volt csehszlovák pénzügyminiszter (1990–1992), cseh kormányfő (1992–1998), képviselőházi elnök (1998–2002), s megalakulásától kezdve a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke, illetve jelenleg tiszteletbeli elnöke. Ennek ellenére sikere a 2003-as elnökválasztáson meglepetés volt. Győzelmét alapvetően az akkori balközép kormánykoalíciót vezető szociáldemokrata párt belső vitáinak köszönheti. Ötéves elnökségét a közvélemény és a média többsége is általában sikeresnek ítéli. Klaus ott bábáskodott az önálló Cseh Köztársaság bölcsőjénél is. Jórészt az ő érdeme is, hogy a cseh–szlovák válás békésen zajlott le. (kj)