Kitüntetni hazugokat?

Fény derült e héten azokra a véres kegyetlenségekre, amelyeket csehek követtek el a szudétanémetekkel szemben. S arra is, hogy ezeket a szörnyű tetteket tanúsító dokumentumok legnagyobb részét megsemmisítették. Egy cseh történész megtalálta ugyanis azt a titkos utasítást, amely 1947-ben minden írásos nyom eltüntetését parancsolta meg az akkori belügyi tárca vezetőjének és a védelmi miniszternek, aki egyébként Ludvík Svoboda, a későbbi köztársasági elnök volt.

Ezt a bűntényt sem sikerült azonban teljesen eltussolni. Mert élnek még olyan tisztességes cseh tanúk, akik ma már el merik mondani, hogy nem nácikat, gestapósokat gyilkoltak halomra, hanem jórészt ártatlan polgárokat, akiknek egyetlen vétségük német nemzetiségük volt. Emiatt dobtak be például több csecsemőt is gyermekkocsistul az Elbába Ústí nad Labem városában, emiatt lőtték halomra állítólagos cseh ellenállók Přerovban azokat a kárpáti németeket, akiket vonattal szállítottak Csehországból haza, emiatt lőttek agyon Louny közelében apjuk szeme láttára öt kisfiút, akik így néhány perccel hamarabb haltak meg, mint szüleik, s emiatt pusztultak el több ezren a Brünnből Németország fele indított halálmenetben. Arról is vallottak az egykori tanúk, hogy a németek gyilkosai között sokan voltak olyanok, akik hónapokkal azelőtt még eszeveszetten heilhitlereztek a náci megszállóknak.

Egyetértek a dokumentumot fellelő František Hanzlíkkal abban, hogy mai szemmel, mostani emberjogi kritériumok alapján nem lehet ítélkezni a múlt eseményeiről. Ám abban is igazat kell adni a neves történésznek, hogy ezek a rémtettek már az akkori jogrend szerint is súlyos törvénytelenségnek minősültek. Ám Eduard Beneš az egyik dekrétumában amnesztiát adott ezeknek a szadista gyilkosoknak is. Egyesek az akkori kommunistákat vádolják minden gaztettért.

Tény, hogy Gottwaldék befolyása már nagyon erős volt 1947-ben. De akkor még Csehországban számos olyan párt ténykedett, amely demokratikusnak hirdette magát. És mégis nagyon kevés karakán cseh ember akadt, akik bátran felemelte a szavát a németek elleni gaztettekkel szemben. De azért voltak ilyen egyéniségek, például Ferdinand Peroutka és Pavel Tigrid. Ő például saját életének kockáztatásával mentett meg egy német asszonyt, akit arra akartak kényszeríteni, hogy a saját székletét egye meg, mielőtt halálra ütlegelik.

Döbbenetes, hogy az iratok megsemmisítését elrendelő dokumentumra még négy évvel ezelőtt is azt írták, hogy szigorúan titkos. Václav Klaus nemrég még a kommunisták mostani vezérével, Miroslav Grebeníčekkel is összekacsintott és posztumusz kitüntetést javasolt Benešnek.

Ha ez így megy tovább, akkor esetleg ugyanilyen fényes plecsnit javasolnak majd Nosek egykori belügyminiszter elvtársnak és Ludvík Svobodának, hiszen ők hazafias felbuzdulásból sok fontos dokumentumot tüntettek el. S velük együtt mindazok a politikusok is megdicsőülhetnek, akik máig hazudoznak, mert nem merik kimondani a teljes igazságot a szudétanémetek ellen elkövetett rémtettekről.A szerző a Mladá fronta Dnes munkatársa