Kitálal egy hívatlan tanú

Másnap azonban titkos tár-gyalásra került sor, a volt diktátorral való megbeszélésen részt vett Vojiszlav Kostunica, Jugoszlávia új államfője, a katonaság részéről Nebojsza Pavkovics tábornok, Aco Tomics, a Beta hírügynökség újságírója és Igor Ivanov orosz külügyminiszter. Máig rejtély, miben állapodtak meg, tény viszont, hogy a vértelen forradalom eufóriájában örvendező polgárok még jó ideig abban a hiszemben éltek, a milosevicsi rendszer ezennel végleg megdőlt. Az eltelt esztendők történései azonban mást látszanak bizonyítani.

Mindezek részleteiről beszélt több ízben a B92 Televíziónak adott interjújában az a Vladimir Popovics, aki a szerbiai kormány tájékoztatási irodájának korábbi vezetőjeként a meggyilkolt Zoran Djindjics miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa volt. Maga Popovics kissé ellentmondásos figurája a szerbiai politikának, a negyvenöt éves közgazdász viszonylag későn lépett be a közéletbe, s a sajtó általában előszeretettel közli, hogy nőtlen, ruháit Milánóban varratja, a fontos személyeket pedig előkelő belgrádi szórakozóhelyek pincéreként ismerte meg. Az utóbbi két esztendőben alig hallatott magáról. Most viszont beszélni kezdett, ami összefüggésben állhat azzal, hogy a belgrádi bíróságon igencsak akadozik Djindjics gyilkosai perének lefolytatása. Popovics bizonyára sok mindent tud. Most kereken kimondja, hogy a néha miniszterelnök gyilkosait a katonaság, a szerb pravoszláv egyház, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint az orosz titkosszolgálat egy része támogatta, hovatovább a valódi reformokra törekvő Djindjics likvidálását Kostunica politikai védőernyője alatt szervezték meg. „Az igazság az – állítja Popovics –, hogy október 5-e után Kostunica megvédte Milosevics komplett állami gépezetét, tehát a katonaságot is, Milosevics médiáit, intézményeit, családtagjait és mindenki mást.” Popovics lajstroma igen hosszú, azzal vádolja például Rade Bulatovicsot, a Biztonsági Információs Ügynökség egykori főnökét, hogy amerikai látogatása során CD-n vitte magával a titkosszolgálat irattárát, Amfilohije Radovics püspököt azzal, hogy védelmezi a hágai nemzetközi bíróság által keresett Karadzsicsot és Mladicsot, Branko Krga (időközben nyugdíjazott) vezérezredest azzal, hogy az ő asszisztálásával alakult át a katonai biztonsági szolgálat Milosevics szervizévé, Milorad Vucselics magas rangú szocialista tisztségviselőt pedig azzal gyanúsítja, hogy az állambiztonságtól 40 millió márkát lopott el. Megemlíti egyszersmind, hogy Vojiszlav Seseljnek szintén köze van az egészhez. (Tegyük hozzá: a radikálisok vezére alig három héttel a merénylet előtt távozott – akkor általános meglepetésre – önként Hágába.)

A Vladimir Popoviccsal készült tévéinterjú-sorozat megdöntött minden eddigi nézettségi rekordot, egy legújabb felmérés pedig azt jelzi, hogy a polgárok több mint fele hitelesnek véli közléseit. Ezt alátámasztja, hogy a megvádolt tucatnyi személy szinte mindegyike mélyen hallgat, s még egyikük sem fordult bírósághoz.

Mindezek után a másik nagy talány Szerbiában: a megadott határidőig, március végéig kiszolgáltatnak-e újabb személyeket Hágának? Ettől függ ugyanis, elkezdheti-e Szerbia és Montenegró az uniós csatlakozási tárgyalásokat. Egyelőre pusztán Tadics szerb államfő, Labusz miniszterelnök-helyettes és Draskovics, az államközösség külügyminisztere hajlik erre, a többiek elzárkóznak, hiszen a szerb közállapotok ismerői számára világos, hogy tetemesen veszíthet támogatottságából az a párt, amely hozzájárul újabb tábornokok kiadatásához. A kivárásra berendezkedő Kostunica miniszterelnök mintha továbbra is abban bízna, a kliensek majd önként feladják magukat, hiszen ez lenne a fájdalommentes megoldás. Elfogatóparancsok kiadása esetén a szocialisták valószínűleg beszüntetnék a kabinet háttértámogatását, ami a jelenlegi kormány bukását eredményezné, egy újabb választásokon viszont már valószínűsíthetően a radikálisok kaparintanák meg a hatalmat. ĺgy most Szerbiában minden leállt, csak az idő múlik. Fölöttébb haszontalanul.