Kisebbségi választás

KOCUR LÁSZLÓ

Hétvégén újra választunk. A Focus közvélemény-kutató ügynökség májusi felmérése szerint a lakosság 14,8 százaléka készül biztosan voksolni, 23,4 százalék valószínűleg. Ha ezek az emberek mind urnákhoz járulnának a hétvégén, az történelmi rekord lenne. Eddig a „brüsszeli választás” nem nagyon izgatta fel (Dél-)Szlovákia lakosságát. A történelmileg első, 2004-es választáson 16,96 százalékos volt a részvételi arány, de még 2009-ben sem lépte túl a húsz százalékot, mindössze 19,64 volt. Most is valahol e körül az érték körül fog mozogni. Brüsszeli érdekképviseletünkről kisebbségi döntés fog születni, amelynek ugyan kétségbe lehet vonni a legitimitását, de legfeljebb etikai síkon, jogilag mindenképp érvényes lesz.

Brüsszel messze van; a választók még nem szokták meg – ilyesmiket mondtak elemzők a fiaskóval is felérő eredmények láttán, ja, és persze ott a megunhatatlan: sok választás volt/van/lesz az idén, hisz az eddigi EP-választások az államfő-választási évekkel is egybeestek, az meg mindjárt kétfordulós, ki fog annyit szavazni járni… A kampány is ennek megfelelően lankadtabb volt, és még egyik tévécsatorna sem jelezte, hogy a képviselőjelöltek vitája nézettségi rekordot döntött volna, amire az elnökválasztás idején azért volt példa.

A blogok és közösségi oldalak egy része is úszik a demagógiában, az emberek a távolmaradásukat próbálják magyarázni. E sorok írójának kedvence az elhangzó „érvek” közül a „túl sok a jelölt, nem tudok választani”. Hát már az is baj, ha van miből? Gyakran elhangzik, hogy a jelöltek csak az óriási fizetésért mennek oda, vagy: miután kijutottak, megfeledkeznek az otthon maradottakról. Az első állítás nehezen bizonyítható, az utóbbira, sajnos, adott okot egynémely képviselő magatartása az elmúlt egy évtizedben. Az állampolgári kifogásokkal könnyedén ki lehetne tölteni a rendelkezésünkre álló terjedelmet.

Sokkal nehezebb az átlagpolgár számára könnyen befogadható érveket felsorakoztatni a választás mellett. Az „olcsóbb lesz a kenyér?” népét nem győzi meg, hogy az unió válaszúton van; hogy jogalkotásunk mintegy 70%-át befolyásolja Brüsszel; hogy az Európai Parlament, s így a benne hozott döntések jelentősége is növekedni fog az elkövetkező időszakban; hogy arról születhet döntés, egyenrangúak leszünk-e, vagy másodosztályúvá minősítenek vissza bennünket. S minderre a mindenkor aktuális kormányzat is rásegít azzal, hogy sok mindent Brüsszel nyakába varr, gyakran olyasmit is, amelyért ő maga felelős, az uniós gépezet működését nem ismerő, és az iránt mérsékelten érdeklődő állampolgár pedig könnyedén beveszi ezt.

Így a szombati választás most is egy tudatos kisebbség választása lesz. Aztán majd a most megválasztott képviselőkön is múlik, hogy ez a helyzet változni fog-e 2019-ben.