Kimászhatunk a hullámvölgyből

Nem gyújtott örömtüzeket az ország lakossága a bársonyos forradalom 15. évfordulóján. Igaz, a régi időket visszasíró tüntetéseken sem volt tömeges részvétel. Az tény, hogy Szlovákia az elmúlt időszakot rettentően rosszul használta fel, kérdés, mennyi esélye lett volna egy más út megtételére. Az elemzők által jelzett gazdasági fellendülés viszont arra utal, talán sikerül kikecmeregni a hullámvölgyből. Ez jó hír, különösen ha visszaemlékszünk, hogy a kilencvenes évek második felében a teljes gazdasági és pénzügyi összeomlás határán mozogtunk. Ezt sikerült elkerülnünk, és talán lassanként a hátrányt is ledolgozzuk.

Azzal kapcsolatban, hogy a hazai életszínvonal vajon mikor éri el legalább a mostani európai uniós átlagot, sokféle becslés van. Kedvcsinálónak idézzük a legoptimistábbat. E szerint 7 százalékos éves gazdasági növekedés esetén 10-15 évre lesz szükségünk. Ez sincs karnyújtásnyira, s nagyon kemény munkára és intézkedésekre lenne szükség. Márpedig a héten Ivan Miklošnak fel kellett adnia az egyik kedvenc célját, az euró gyors bevezetését. Brüsszelben ugyan rábólintottak a szlovák kérésre, de Mikloš szerint későn. Jövőre az államháztartási hiányba mégiscsak beszámítanak a nyugdíjrendszer költségei. Emiatt egy évvel el kell halasztani az euró bevezetését, ami a politikai összefüggések miatt nagyon cifra helyzetet produkálhat. Persze az is lehet, hogy Miklošnak pontosabb adatai vannak az euró bevezetésének hatásairól. A nem hivatalos becslések ugyanis egész furcsa perspektívákat vázolnak fel a pénzcsere hatásáról a hazai megtakarításokra. A hazai vásárlóerő ugyanis – épp az elmúlt időszak miatt – jóval alacsonyabb a környező országokénál, így bennünket ez a lépés sokkal jobban megviselne. Ezért jó hír, hogy a héten a jegybank sokhetes konok ellenállás után végre elengedte a korona árfolyamát, amely azonnal el is kezdett erősödni. ĺgy a makrogazdasági viták súlypontja áttevődött az inflációra, ezzel kapcsolatban az elkövetkező hetekben-hónapokban sok érdekeset hallhatunk még.

Az eseményeket persze a kötelező gépkocsi-biztosítás uralta. Jól sikerült a biztosítók titkolózása, ennek ellenére számos ügyfél felhasználta a rendelkezésére álló két-három napot, és élt a lebegtetés lehetőségével. Láss csodát, ezúttal a mindenható pénzintézetek hátráltak meg és akár ezerkoronás kedvezményt is nyújtottak a szerződésfelmondást kilátásba helyező ügyfélnek. A mostani helyzet azonban megismételhetetlen. Nagyon ráfizethet az a biztosító, amelyik jövőre nem jutalmazza meg a hűséges kliensét. Az emberek tanulékonyak, és ezúttal van miből választaniuk. A piac talán nem jó mindenre, de most rendet teremt. Hasonló a helyzet a bankokkal is. A konszolidációt vezénylő egyik volt funkcionárius a héten engedte meg magának az első olyan nyilatkozatot, amely szerint a több mint 100 milliárd koronás beavatkozás sikeresnek ítélhető. Azt manapság már teljes komolysággal senki sem állíthatja, hogy a bankok az elmúlt három-négy év alatt nem változtak meg. De azért még lenne mit javulniuk, főként az átlagos ügyfelekkel való bánásmód terén, így a folyamatnak még legfeljebb a közepe táján vagyunk.