Kibicsaklott kamatláb

Alkalomadtán a szegény ember, ki vízzel főz és fizetésből él, hogy a reklámokat ellenőrizze, álmodik magának valamit, azt el is tervezi, aztán megakad a keze a zsebében lapuló bukszán, amely nagyon dagadozik...

No nem a hasas bankóktól, hanem az éppen aktuális vagy egy kicsit megkésett számláktól, utalványoktól, büntetőkamatokkal fenyegetődző papirosoktól.

Még szerencse, hogy nem agyagtáblákat kell magával cipelnie, bár akkor izmosabb és talán tekintélyesebb lenne valamicskével, komolyabban is vennék a plüss-, aranyozott, nemesfa burkolatú mammon szentélyekben, amelyeket köznyelven banknak hívnak. ĺgy aztán a jólöltözött, „mi a nyavalyát akar ez tőlem” arckifejezésű hölgyek rideg nyugalommal kapásból kiszámítják, hogy elméletileg nekem már régen éhen kellett volna halnom, vagy biztosan lopok, csalok, hazudok és titokban talán még leánykereskedelemmel is foglalkozom jövedelem-kiegészítésként. Pedig Isten látja lelkemet, én nem.

Csak dolgozom, mert csak ahhoz értek, meg igaz, hogy nem volt gyerekszobám, de tanultam némi becsületet és illemet, meg a lelkiismeret nem csupán morzsáiban leledzik bennem. Adott esetben ez ugyan nem tesz hitelképessé.

Mert csak akkor lennék hitelképes, ha, mondjuk, olyan havi tizenöt volna a tisztán megkeresett pénzem. Viszont akkor nem kellene hitelt felvennem álmaim megvalósítására.

Már ettől kezdve csak azon csodálkozom, hogy a nagyik honnan a fenéből tudnak még mindig igen gyenge vásárlóerejű nyugdíjukból valamit mindig juttatni az unokáknak, ha még csak pár százas is az.

Szóval, hitel nincs, ahogy a jó korcsmáros is mondja, maradnak tehát a gombamód szaporodó, uzsorakamatot a szerződések bonyolult szövegeibe hivatalosan belecsempésző, államilag engedélyezett pénzkölcsönző intézmények, ahol jó a modor, kávét is főznek, két nap alatt a pénzedhez jutsz, csak aztán fizesd, mert az utolsó farmerod is a second handben köt ki, ha egy napot is késel a részletfizetéssel.

Rablólovagok kora, Csák Máté fénykora ehhez képest óvodai piros pacsi játék. Jó lenne már begipszelni kibicsaklott kamatlábamat, mert ha így megy tovább, akkorát esek, hogy az európai unióbeli sebészek se lesznek képesek helyreigazítani. Se országként, se magánemberként.

A nyomor pedig magánügy! Meg az álmodozás is.