Ki rontja a városképet?

(Első helyszín): Kisváros, magyar ugar, vadkrizantém, dudva, gyom. Jó másfél méter magas gazdzsungel, bodzás bozótos. Irma és Kálmán itt húzták meg magukat egy időre, legalább nincsenek annyira szem előtt, igaz, tüzet gyújtani nem mertek, ez a városközpontban csúnya következményekkel járt volna.

Rozsdás pléhekből, fóliadarabokból, korhadt deszkákból tákolták össze viskójukat, öreg plédekkel, pokrócokkal bélelték ki a hideg ellen. Kukáztak, összeszedték a hosszabb csikkeket, volt zacskós leves, konzerv, néha kannás bor is akadt, üvegvisszaváltásból is csurrant-cseppent némi pénz.

Most azonban menniük kell. Tovább a semmibe. A központban ugyanis terepet rendeznek, új lakások épülnek. Az évek óta elhanyagolt senki földje beépül. Itt tovább nem csúfíthat a nyomor. A város szélén, a folyónál, esetleg. Ahol senki sem látja majd. S ha Kálmánt és Irmát nem látják, akkor nincsenek is... Rend lesz, tisztaság, béke. Karácsony. Irmának és Kálmánnak is. Tovább élnek, míg meg nem fagynak...

(Második helyszín): Határváros, éjjel háromnegyed tíz. Gondozott főutca, sétány, csillogó-villogó kirakatok, felújított épületek. Fellendülőben a turizmus, telve a sörözők, kávéházak. Az egyik mellékutcából hirtelen egy csapat kopaszra borotvált, seggrészeg, üvöltöző fiatal tódul ki a korzóra. Szidnak mindent és mindenkit, folyik a zsidócigánybuzizás, a k. kommunistázás, a k. tótozás, rugdalják a szemetes konténereket, a lámpaoszlopokat, a sétány padjait. Egymást túlharsogva ordítják, hogy kinek az anyukája profi az orális szexben, hogy kiket kéne és mikor és minél hamarább bikacsökkel, baseballütővel stb.-vel...

Egyikük a szintén felújított kockakövezetre hány sugárban, majd nemes egyszerűséggel a márkás dzsekijébe törli a száját. A néhány kései járókelő sietve baktat el mellettük jókora ívben kerülve őket.

Már jó negyedórája visszhangzik tőlük az egész utca, de járőr, rendész sehol. Nem látják, nem hallják őket, vagy nem akarják... Hát persze, akkor nincsenek is...

Nem tudom, ki rontja jobban a városképet.