Ki a nagyobb kalandor?

Mondják, a túl sok pénz elveszi az ember eszét. Ha ez igaz, én menthetetlenül józanságra ítéltettem, és talán nem túlzás, legkevesebb négymillió nehéz sorsú honfitársammal reménytelenül épeszű vagyok. Az esély, hogy ez megváltozzék, valljuk meg, bizony igen csekély. Hogy miért jutott eszembe mindez? Hát csak úgy elnézem ezt a Steve Fossett nevű, mi tagadás, rokonszenves milliárdos jenkit (jenkiházit, haha), amint pénzt és energiát nem kímélve rendre újabb világrekordokat állít fel – égen, földön, levegőben – pusztán azért, mert a jelek szerint valóban nincs más dolga, és nem utolsósorban pedig abból az okból, hogy megteheti. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mintegy nyolcvan órát töltve a levegőben megkerülte a Földet, sőt mint hallom, cikcakkban, és beállította az egyszemélyes távrepülés új rekordját. Ez szép, nyugtázhatnám, mint egy ismerősöm mondta nekem, mikor esztétika szakra jelentkeztem az egyetemen, de ez most mindegy. A világszerte jegyzett kalandorok elit klubjának oszlopos tagja rendszeresen hallat magáról, ha jól számolom, eddig 24 világcsúccsal büszkélkedhet. A széles vigyorú amerikai milliárdos, sőt lehet, hogy billiárdos, pillanatra sem hagyja cserben csodálóit, köztük engem. Irigylem, na! Nem is biztos, hogy a pénzét, hanem azt, hogy úgy él, ahogy szeretne, úgy, ahogy érdemes. Egy élet feletti élet az övé, mint a nagy francia forradalom előtti arisztokrácia tagjaié volt, a reményt csillantja meg előttünk, egyszerű földi halandók előtt, az ember élhet kizárólag az álmainak is. Könnyű persze megszólni, mennyi felesleges dologra szórja ez a hülye a pénzét, de vajon ha lenne rá módunk, nem cselekednénk-e mi is hasonlóképpen?

Bennem azért ott motoszkál a szónoki kérdés, vajon ki a nagyobb kalandor, egy veszélyes hobbinak hódoló, teszem azt kényére-kedvére repkedő milliárdos, vagy – hogy ne menjünk messzire – egy átlagfizetésből élő, esetleg segélyből tengődő szlovákiai polgár. Sokat azért ne rágódjanak rajta.