Kezdés tűzoltással

Ha rángatják a kormánykereket, ráadásul többen több irányba, a kocsi előbb-utóbb árokban köt ki. Átvetítve a képet tájainkra, a politikai rendszerváltás után hamarosan látni lehetett, akadozik majd a folytatás, legalábbis időben távolabbra tolódik az a pont, ahonnan Szlovákia a szerencsésebb éghajlatú országok útjára léphet. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de gondoljunk csak vissza egy pillanatra: felkészült új politikusgárda híján – a pártállam végóráiban már kapkodó apparatcsikok szóhasználatával élve – informális csoportokban politizálgató tudósok, kutatók, egyetemi tanárok, művészek, önjelölt és baráti hívásra rábólintó emberek kerültek zömmel vezető pozícióba, akiknek jó esetben is legfeljebb sejtelmük volt új munkakörükről, menet közben kellett elsajátítaniuk a politika mesterségét. Viszont egyként tűzték zászlajukra a reform jelszavát. Amelyből a mai napig alig valami vált valóra. Elszalasztott lehetőségek tizenkét éve, csődöt mondott a politikai elit, a közigazgatás képviselői valamennyi szinten – olvashatjuk egy, a közigazgatás reformjáról megjelent kiadványban. Az okok, a fennebb kissé leegyszerűsítve említetteken kívül, ismertek. A nacionalizmustól, az időről időre központi szerepet játszó magyarellenességtől kezdve a hozzá nem értésen, a közvagyon helyett a privát vagyon gyarapításán át a kormánykerék ide-oda rángatásáig. És ugyanúgy ismertek a következmények. Árokban, mit árokban, gödörben az oktatásügy, például. Nem most zuhant bele, amikor az önkormányzatok egyelőre nem tudnak mit kezdeni a hatáskörükbe került nevelési-oktatási intézményekkel – mert a különben is kevéske decentralizációs kezdeményből, reformtervezetből ezt is tessék-lássék készítették elő, ami lent hol rémtörténetekbe, hol kabaréba illő helyzeteket teremt –, hanem akkor, amikor az előző rezsim iskolafinanszírozási politikáját követve az új rendszerben sem akadt eddig kormány, amely felismerte volna, hogy az oktatásügybe fektetett pénz nemcsak hogy megtérül belátható időn belül, hanem kamatot hozva az egész ország gyarapodását segíti, lásd számos kis, köztük ázsiai ország példáját. Végezetül, nem feltétlenül kell egyetérteni érteni azzal a nézettel, mely szerint a nehezen és úgy-ahogy megindult reformfolyamat visszafordíthatatlan, ám tény, hogy miként a gazdaságnak, közigazgatásnak vagy bármely más területnek, hasonlóképpen az oktatásügynek sem használt, ami – és itt ismét a kiadványból idézek – manapság is veszélyként fenyeget, jelesül, hogy a reformfolyamat minden új kormány hatalomra kerülésével lelassul, változik vagy teljesen más irányt vesz. Évek óta ennek, az örökös improvizálásnak vagyunk tanúi és elszenvedői az iskolák háza táján is, ahol már a villanyszámlát nem tudják kifizetni, és csak tűzoltó módszerek bevetésével sikerült elérni, hogy hétfőn megkezdődhet a 2002/2003-as tanév. És akkor még mindig csupán az iskola működéséről, a működés anyagi-tárgyi feltételeiről beszéltünk.