Kétharmados többség

 

Már az is váratlan, hogy három év kormányzás után a Fidesz magabiztosan vezet a pártok között. Történhetett Magyarországon bármi 2010 óta, Schmitt Pál lemondásától kezdve a trafikbotrányig, a Fidesz továbbra is a legnépszerűbb párt. A „biztos pártválasztók” körében az Ipsos kutatói 48 százalékos támogatást mértek, és ezzel a jobboldali-konzervatív párt messze leköröz mindenkit. A szocialistákat (26%), a Jobbikot (14%) és a Bajnai-féle Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért (7%) elnevezésű formációt is. 48 százalék impozáns adat. De csak elsőre. A közvélemény-kutatások terminológiájában a biztos pártválasztók azok a személyek, akik az adatfelvétel pillanatában kijelentik, hogy a következő választások során biztosan elmennek szavazni, és egy adott pártra szavaznak. A sztenderd kérdés valahogy így hangzik: „Melyik politikai pártra szavazna, ha most vasárnap lennének a választások?” A biztos szavazó biztos a dolgában, ellentétben a többiekkel, akik ilyenkor csak legyintenek, sóhajtoznak, vakarják az állukat. Mert nem tudnak kire szavazni, nem érzik, hogy bármelyik párt is az ő érdekeiket képviselné. Márpedig ezek az emberek jókora többségben vannak. Ha a jelenlegi pártok támogatottságát nemcsak a biztos pártválasztók, hanem a teljes magyar lakosság körében nézzük, akkor kiderül, hogy a kétharmados többségére unos-untalan hivatkozó Fideszt csak a szavazókorú lakosság 24 százaléka támogatja. Minden negyedik ember. És akkor mit mondjunk a szocialistáknak? Van egy rossz hírünk, kedves Mesterházy Attila. Képzelje, százból csak 14 ember akarja az önök segítségével leváltani a „népnyúzó” Orbán-kormányt. Az pedig egyenesen siralmas (legalábbis a jobbikosok számára), hogy az ugyancsak kormányváltásról álmodó Jobbik száz ember közül csak hét számára igazán meggyőző. Még rosszabb idők járnak a liberális ellenzék kisebb pártjaira. Az LMP-nek sikerült törpévé zsugorodnia (Schifferékre csak minden ötvenedik ember szavazna), Gyurcsány pedig akár most rögtön nyugdíjba is vonulhatna (százból egy). Egy szó, mint száz, a pártot választani nem tudó/nem akaró, vagy pártpreferenciájában bizonytalan választópolgárok száma (közel négymillió ember) és aránya (70%) minden más adatnál magasabb. Magyarországon ők vannak túlnyomó többségben. Övék az igazi kétharmados többség. Az elégedetleneké, akiket már nem érdekelnek a jelenlegi pártok maszlagjai. A szerző magyarországi publicista