Kétesélyes képviselő-választás

A felmérések eredményei azt mutatják, hogy Klausék támogatottsága valamivel nagyobb, 24-27 százalék körüli, a Vladimír Špidla irányította szociáldemokratáké pedig 22-25 százalékos. A különbség nem nagy, tehát hiba volna a választást előre lefutottnak tartani. Ráadásul a választási kampány legerőteljesebb, legfontosabb része még előttünk van, s köztudott, hogy sok választó csak az utolsó napokban dönti el, kire adja le voksát. A legutóbbi felmérések azt is jelezték, hogy a szociáldemokraták népszerűsége mérsékelten növekszik. Várható az is, hogy a kormány is tesz a választásokat megelőző időszakban néhány közhangulatot javító intézkedést, ahogy ez már ilyenkor szokás.

Rajtuk kívül csak a jelenlegi parlamenti pártoknak van esélyük a képviselőházba való bejutásra. A Kereszténydemokrata Unió–Csehszlovák Néppárt továbbra is tartja 8-10 százalékos választói bázisát, és a Szabadság Unió, amely januárban egyesült a parlamenten kívüli Demokratikus Unióval, szintén nagyjából hasonló támogatottságnak örvend. Ez a két tömörülés Koalíció néven választási szövetségre lépett, s 17-18 százalék körüli a támogatottsága. A Koalíció egyébként a korábbi Négyes Koalíció utódja, amelyből kiesett a Polgári Demokrata Szövetség. Ennek a korábbi jobboldali kormánypártnak ma gyakorlatilag nincs szavazóbázisa, ráadásul felgyülemlett hatalmas adósságait sem volt képes rendezni, ezért szó szerint kiebrudalták a választási szövetségből. A belső viták következtében azonban a tömörülés nagy győzelmi reményei is lényegében szertefoszlottak.

Szintén biztosra lehet venni Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának bejutását a képviselőházba. A kommunisták népszerűsége az utóbbi időben folyamatosan nőtt, illetve stabilizálódott, nagyjából 15 százalék körül, ami nem kevés. A kommunistákat ugyan a legmagasabb hivatalos szinten, állítólag elvi megfontolásokból, a többi párt eddig nem engedte maga közé, de ez az elszigeteltség a gyakorlatban egyre inkább a múlté. Már a most befejeződő időszakban is számtalan esetben a kommunisták támogatásával vittek keresztül egy-egy javaslatot a szociáldemokraták vagy a polgári demokraták, a legutóbbi, a Beneš-dekrétumokat érintő képviselőházi nyilatkozattal kapcsolatban pedig már senki sem szólt egy szót sem, s a kommunista párt a dokumentum teljes értékű aláírója lett. Nem volt ezért véletlen, hogy néhány prágai lap már arról írt, hogy ezzel a kommunisták kikerültek az elszigeteltségből. A probléma azért nagyon fontos, mert ha a kommunisták a többiek által is elismert normális parlamenti erővé válnak, akkor a parlament működése is normalizálódik, s a szavazásokkor ez sok esetben igen módosult erőviszonyokat jelenthet. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy a kommunistákkal a kormányalakítással kapcsolatban valamelyik párt is nyíltan számolna, bármilyen legyen is a választás végeredménye. A kommunistákat eddig Václav Havel államfő is ignorálta. Havel azonban jövő februárban távozik hivatalából, s nem valószínű, hogy a helyébe lépő politikus folytatná ezt az érthető, de demokratikusnak nem tekinthető „hagyományt”.

Megfigyelők a polgári demokraták vagy a szociáldemokraták várható győzelme mellett azt is jelzik, hogy Csehországnak a jövőben valószínűleg koalíciós kormánya lesz, mert senki sem szerez abszolút többséget, s kisebbségi kormányt sem igen akar senki, hiszen annak igencsak meg van kötve a keze. A két nagy párt a Koalíció egy-egy felét szeretné legszívesebben kormánykoalíciós partnernek. A szociáldemokraták jelezték, hogy a kereszténydemokraták állnak hozzájuk a legközelebb, s ezt a Cyril Svoboda vezette párt is elismeri. A polgári demokratáknak hasonló a viszonya a Szabadság Unióhoz, bár ott a feleket személyi ellentétek osztják meg. Ne feledjük ugyanis, hogy a Szabadság Unió a polgári demokraták tömörüléséből vált ki, mégpedig tiltakozásul Klaus ellen, s ezt bizonyára egyikük sem felejtette el. Ma mindenesetre úgy tűnik, hogy megfelelő választási eredmény esetén a felek képesek lennének az együttműködésre. Mint ismeretes, ezeken a személyi ellentéteken bicsaklott meg 1998-ban az esetleges jobboldali kormányalakítás. A jobboldalnak akkor ugyanis a 200 tagú képviselőházban együttesen 101 mandátuma volt. Ezért is tanulságos, hogy végül a két nagy párt volt képes a megegyezésre, aminek eredménye egy lényegében sikeres kisebbségi szociáldemokrata kormányzás volt. S bárki bármit állít, tény, hogy Klausék nagyon konstruktív módon, bár természetesen nem ellentételezés nélkül, ezt a kormányzati sikert a maguk módján lehetővé tették. A harmadik, sokat vitatott változat, hogy ismét egy párt kormányozna Csehországban. Klausék és Špidláék között csupán a szereposztás lenne most fordított egy polgári választási siker esetén. Ezzel függnek össze azok a spekulációk is, hogy esetleg nagykoalíció alakulna. Ezt a két nagy párt ugyan elutasítja, de nem zárja ki. A Beneš-dekrétumokat érintő képviselőházi nyilatkozat kapcsán egy vezető polgári demokrata politikus így fogalmazott: a nemzeti érdekek védelme a szociáldemokraták irányába taszít minket. Mindenesetre a két nagy párt megmutatta, hogy képes az együttműködésre, s vitathatatlan hogy ez az elmúlt négy évben az ország javára vált. A most lezajlott magyar választási kampány tükrében bizony ezen a téren nagyon irigykedhetünk a csehekre. Véglegessé vált, hogy a választásokon 28 párt és mozgalom indul. A többségnek nincs esélye a parlamentbe való bejutásra. Azok a pártok azonban, amelyek legalább másfél százalékos támogatást szereznek, a jövőben számolhatnak az állami támogatással, s ez egy párt szempontjából szintén fontos dolog.

A szerző prágai munkatársunk