Képük és képernyőjük

Tavaly januárban tudósítóként emberközelből követhettem nyomon a prágai közszolgálati tévé híradósainak sztrájkját és a százezres Vencel téri tüntetést a cseh állami elektronikus média függetlenségének védelmében. Pedig a Kavčí horyn levő székházba nem dilettáns pártkatonát akartak beültetni, hanem Jana Bobošíkovát, az ismert cseh újságírónőt, aki azóta például a Nova kereskedelmi tévé egyik legnézettebb vitaműsorait vezeti. A hírszerkesztők mégis fellázadtak. Főleg amiatt, hogy számos jel utalt arra, miszerint az újdonsült igazgatónő Václav Klaust és pártját igyekszik majd mások rovására előnyös helyzetekbe hozni. Budapesti barátaim értetlenül szemlélték ezt a kiállást. Náluk ugyanis akkorra már szakmai és szellemi mélypontra sülylyedt a királyi tévé, ám a jó ízlésű emberek legfeljebb csak úgy tiltakoztak, hogy a legtöbbjük be sem kapcsolta ezt a csatornát. A prágai tiltakozás nem egyedi jelenség tájainkon, hiszen éppen négy esztendeje sokan mentek el a Markíza kereskedelmi tévé erdőháti központjába, ugyancsak a szólásszabadságot védelmezni. Csaknem fél évtized múltán sincs béke és színvonal sem a pozsonyi, sem pedig a budapesti közszolgálati tévé háza táján. A magyar fővárosban ismét tüntetni készülnek ez ügyben, ami teljesen legitim törekvés. Helyénvaló is lenne, ha nem azokat a személyeket védelmeznék, akiknek a politikai elfogultságát még a magyarországi választási kampányt figyelemmel kísérő európai szakemberek is erősen kifogásolták. Pozsonyban a tévétanács illetékesei, de a kormánypárti képviselők is sokáig szemet hunytak a Szlovák Televízió mai vezetésének gyanús anyagi ügyletei fölött, most viszont nagy hirtelen menesztenék a tévé központi igazgatóját – éppen a választási kampány kezdetén. Nálunk még a Markíza is szennyezi a közerkölcsöt, és szemrebbenés nélkül tékozolja el négy éve megszerzett morális tőkéjét, hiszen egyre gátlástalanabbul támogat egy pártot, s újabban már ügyet sem vet a sajtóetika érvényesítését felügyelő testület döntéseire. Prágában már rádöbbentek arra, hogy hosszabb távon politikai, de még anyagi szempontból sem kifizetődő manipulálni a közvéleményt, amely előbb-utóbb felismeri ezeket az átveréseket, s akkor megvonja a bizalmát a közpénzen hazudozó percemberkéktől. Ezért például tavasszal egyetlen választási nagygyűlést, de még beszámolót sem sugárzott a ČT. Budapesten most jött el újra annak a lehetősége, hogy e tények alapján végre kiszabadítsák a Kárpát-medencei magyar nemzeti kisebbség körében még mindig kedvelt budapesti közszolgálati tévét a pártok halálos öleléséből, s köztiszteletben álló szakembereket nevezzenek ki vezető tisztségekbe. Pozsonyban is ugyanilyen megoldásra lenne szükség a szeptemberi választások után. S ha a két ország törvényhozása más felállásban folytatná az eddigi, szinte már bűnös gyakorlatot, akkor ott is, itt is a civil szerveződéseknek kell a jó ízlésű polgárok segítségével kiseprűzni a képernyőről mindazokat a pártokat, amelyeknek még mindig lenne képük közpénzen dáridózni.