Kényszerű időutazás

Szeretik a sci-fit? Csak az igenlő választ fogadjuk el. Ugyanis a Fico-kormány a politika univerzumában egy féreglyukba kerülve pompás időutazást tett zsenge demokráciánk sötét középkorába, a mečiari érába. Utoljára akkor, éppen 13 éve fordult elő, hogy a hazai napilapok tiltakozó címoldallal jelentek meg, majd a nagyobb nyomaték kedvéért ezt kénytelenek voltak megismételni 1997-ben is. A feledés homályába vesző 90-es évek derekán a most is kormánytényező volt bokszoló az általános forgalmi adó durva emelésével akarta elnémítani a neki nem tetsző lapokat. Most viszont, a kritikát szintén el nem viselő Jánošík-imádó kifinomultabb, uniós szakszóval élve szofisztikáltabb módszerekkel akar élni. Jó lesz óvatosan fogalmaznunk, hiszen ha jelenlegi formájában elfogadják a sajtótörvény tervezetét, akkor az újságírók helyett mások készíthetik az újságot, ha pedig a szerkesztőség megmakacsolja magát, csinos pénzbüntetésbe futhat bele. Na bumm, a legjobb tendereket is megfúró, zsíros földügyleteket leleplező akadékoskodó tollforgatók legfeljebb kisebb honoráriumot kapnak. A címoldalon közölt tiltakozás a tisztelt törvényhozókat célozta meg, ezért teljesen logikus, hogy aznap a parlament épületében nem árultak újságot. A történet még nem lefutott, hiszen meglepetésre éppen onnan várható segítség, ahonnan a legkevésbé sem várnánk. A demokrácia mezét bármelyik percben felhúzó, majd azt gyorsan levető Vladimír Mečiar hirtelenjében azzal rukkolt elő, hogy „lágyítható” a törvénytervezet, esetleg a pénzbüntetésektől eltekinthetnek. Köszönjük, köszönjük, háromszoros hurrá a háromszoros (volt) miniszterelnöknek.

A demokratikus hagyományok nagyobb dicsőségére a pozsonyi gyertyás tüntetés keddi 20. évfordulójának megünneplése sem sikeredett szép kerekre. A tartós értékekhez nem kötődő Smer hirtelenjében nem tudott mit kezdeni vele, Robert Fico naptárában sem talált időt az emlékezésre. Bezzeg, ha valaki az ószlovák történelmet napjainkban átírók közül azt találta volna mondani, hogy a kommunista vízágyúk Jánošík valamelyik kései rokonát is lespriccelték, akkor talán kivonul a kormányfő. Esetleg nem akart szembenézni múltjával? Az 1988-ban friss jogászként és potenciális pártkáderként pályafutása küszöbén álló Fico a március 25-i tüntetésről hírt kapva talán azon morfondírozott, vajon honnan van ennyi embernek gyertyája? Talán a mindenszentek napjára bespájzolt készleteket vették elő? Ha igen, akkor ez kész összeesküvés, ha meg csak úgy, egyszerűen a boltban vették, akkor nem beszélhetünk hiánygazdaságról. Pedig illendő lett volna az 1968 utáni első komoly társadalmi megmozdulást kormányzatilag megünnepelni. Ha másért nem, akkor azért, mert bizony március 25. elég nagy szégyenfoltja Szlovákia történelmének: 1999-ben ezen a napon rendeztek vérfürdőt a dunaszerdahelyi Fontána bárban, 66 éve pedig e napon indult el Poprádról az első vonat Auschwitzba…

Nem túl vidám az elmúlt napok mérlege, ezért szinte direkt jól jön, hogy ez a hét gyorsabban búcsúzik, a tavaszi óraátállítás miatt egy órával rövidebb lesz. A kurtább szombat éjjel hétfőn remélhetőleg nem okoz karikás szemeket. Ha meg igen, fogjuk rá a közelgő pekingi olimpiára – alig 130 nap múlva ötkarikás szemmel nézhetjük az éjszakai élő közvetítéseket.