Kényszerpályán

Még a Közel-Keleten is engednie kell a számok szorításának, aki – legalább nagy általánosságban – reálpolitikát kíván folytatni. A kormányzati felelősség erre fogja szorítani a Hamászt is. A józan számítások szerint. Mert van egy katasztrófa-forgatókönyv is: a Hamász sem enged, a Nyugat sem ad pénzt, következik a teljes izoláció, nyomor, palesztin belháború, izraeli–palesztin háború, káosz. Nos, ez senkinek sem érdeke. Az optimistább és egyben valószínűbb változat az engedmények, a mindkét oldalról való közeledés hosszadalmasabb, fáradságos munkával megvalósítható politikája.

A palesztin költségvetés 2005-ben 1,96 milliárd dollár volt, a 2006-ra tervezett deficit 660 millió. Az EU és egyes tagállamai összesen 570 milliót, az USA 300 millió dollárt juttatott a Palesztin Hatóságnak, azaz együtt majdnem a költségvetés felét. A szaúdiak hivatalosan 46 milliót adtak. Az egyéb jövedelmek kimutathatatlanok, sosem fogjuk megtudni, Irán vagy Szíria mennyivel támogatja ezt vagy azt a szélsőséges szervezetet. (A Szaddám-rezsim anno állítólag 50 ezer dollárt juttatott minden öngyilkos merénylő családjának.) A könyörtelen számok azt mutatják, a Palesztin Hatóság a külföldi segélyek nélkül életképtelen, s ha Izrael is felfüggeszti a havi 35-50 milliós, vám- és adóbevételekből származó átutalásokat, a palesztin területeken elmaradnak a bérkifizetések, megáll az élet, s valami szörnyűség következik. Ez az a szorítás, amit a Hamásznak fel kell oldania a kormányzati felelősség terhe alatt. Iróniával szólva: a Hamász verheti a fejét a falba, amiért túlnyerte magát, ideológiával könnyebb etetni a népet, mint

kenyérrel. Ugyanakkor kettős szorítás ez, az adományozókat is érinti. Pillanatnyilag patthelyzet van. A Hamász-vezérek azt mondják, nem mondanak le alapvető céljukról, Izrael megsemmisítéséről, a zsidó állam elleni felszabadító harcról. Az USA meg az EU – nagyon fontos, hogy ezt az unió nevében Merkel asszony jelentette ki nagyon határozottan – addig nem ad pénzt, amíg a Hamász el nem ismeri Izraelt és le nem teszi a fegyvert. A mostani helyzet a gazdasági okok miatt hosszabb távon tarthatatlan a Hamász számára, mielőbb fel kell állnia az új kormánynak, s valamerre mozdulni kell.

Az USA-ra és az EU-ra politikai kényszer hat: nem kockáztathatják az ellenőrzés teljes elvesztését, s azt, hogy szélsőségesnek tartott rezsimek – Irán, Szíria – nyomuljanak helyükbe fő támogatóként. E logika szerint az elmozdulásnak egy-két hónapon belül meg kell történnie, tárgyalásoknak kell kezdődniük, suba alattiaknak is, hiszen mindenki meg akarja őrizni arcát. Ehhez majd közvetítők kellenek, e téren Egyiptom játszhat pótolhatatlan szerepet, és talán még Szíria is. Izrael sem teheti majd meg, hogy egyáltalán nem tárgyal az új palesztin kormánnyal, bár itt vélhetően csak a március végi izraeli választások után történik érdemi elmozdulás. A Hamász hosszú távú tűzszüneti ajánlatát – nem kis jóindulattal – valaminek az előjeleként is lehet értelmezni.