Kedves egészségünkre!

Miközben a Lisszaboni Szerződés ügyében folytatódik a huzavona, az exminiszter úr roppant humorérzékkel őrnagyot kreált Jánošíkból, mintha elsikkadt volna az a – két HZDS-es honleány által benyújtott – törvényjavaslat, mely szerint a 17 évesek, s a 17 éven aluliak most már sehol sem italozhatnának. Azaz: nemcsak nyilvános helyen tiltanák be az alkoholfogyasztást számukra, hanem még otthon, családi körben sem guríthatnának le semmit a torkukon, a törvényjavaslat még otthon is csak szimbolikus koccintást engedélyez, szülői felügyelettel. A kiszabható bírság ezer korona, s az alkoholizáló tiniket a falu, az iskola és a helyi rendőrök is ellenőriznék.

Valóban undorító látvány fényes nappal, sőt már délelőtt tántorgó, sugárban hányó, avagy pálinkától bűzlő, hülyén vigyorgó, esetleg hóttrészeg és agresszív fiatal, de az biztos: ezzel a szabályozással semmit sem oldanának meg. A fiatalok ugyanígy vedelnének, csak nem nyilvánosan. Az pedig roppant aggályos: miként ellenőrizné a hatóság otthon a pityókázó fiatalt? Becsönget, félrerúgja az anyát, apát, szondát dug a gyerek szájába, aztán közli: ezer korona lesz, csókolom. Mi a szimbolikus koccintás mértéke? Négy centi vagy fél liter? Alkoholista szülőknél mennyi? Sőt, ha a gyerek még életében nem ivott szeszt, de olyan, orvos által felírt gyógyszert szed, ami tartalmaz alkoholt, viszont nem rúg be tőle, ugyanakkor a szonda ezt is kimutatná? Legyen erre is külön igazolása, mert dádá? Egyáltalán: az állam miért rendelkezne az ember saját gyerekével otthon, négy fal között? S mi van akkor, ha a szülők épp nem tartózkodnak odahaza, de becsönget a fiuk – lányuk – legjobb haverja, előbb-utóbb megtalálják a dugipiát, vagy csak a legutóbbi családi ünnepségről maradt palackot, s azt benyakalják? Azonnal jelentsem fel a rendőrségen a saját gyerekemet, ha egyszer is azon kapom, hogy becsiccsentett? Hát nem. Inkább felpofozom.

A gyerekek ivászata sokkal inkább szociális, pszichikai és nevelési gondokra vezethető vissza, mintsem hogy ezt efféle kriminalizált síkra terelhetnénk, s jókora büntetésekkel hadonásznánk – persze ez megint jó az államkasszának. Csakhogy a gondot önmagában nem oldja meg. Meg aztán: láttunk mi már nyilvános helyen seggrészeg rendőrt, polgármestert, iskolaigazgatót, horribile dictu: parlamenti képviselőt is. Csodálatosak voltak! Hát még privát helyen, ahol istenigazából elengedik magukat! A felnőttek, főképp a szülők példája ma is sokat számít. Ha istenigazából figyelek a gyerekemre és törődöm vele, nem a kijózanítóból hozzák haza, ezerkoronás csekkel, 15 évesen, s nem teszik hozzá, hogy előtte szétrúgta a fél presszót, s letaccsolta a csapost. De az állam ne akarjon szülő lenni. Főképp ne a családon belül játsszon hatóságot, s ne úgy, hogy bejön a házba és rendet tesz.