Johannesburg a reménységünk, avagy a szemétbiznisz kakasai

A Föld országaiból mindenre elszánt környezetvédelmi szakemberek indultak útnak Johannesburg felé, hogy megmentsék kicsi bolygónkat. Még fel sem szálltak a repülőgépek, amikor egy pihent agyú valaki kiszámította, hogy ezek a környezetvédelmi szempontból bombabiztos repülőgépek – mire átszállnak a kicsupált esőerdők fölött – annyi oxigént használnak el és annyi káros anyagot bocsátanak ki, mint a csúcsra járatott Magyarország minden ipari létesítménye és különböző típusú autói együttvéve, huszonnégy óra alatt. Ami az egész megmozdulást szimpatikussá teszi, az a környezetvédők optimizmusa, akik egészen komolyan gondolják, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtt megtartott Rio de Janeiró-i világkongresszus akkori határozatait most újra elhatározhatják. Igaz, hogy a teljes föld sorsáért teljes felelősséggel bíró USA mind a mai napig nem ratifikálta a mindenkire kötelező határozatokat, de legalább következetes és nem is tartja meg őket. Számunkra az a fontos, hogy velünk betartatja, mivel úgy döntött, hogy a mi érdekeink azonosak az ő érdekeikkel, s ha ez egyesek szerint egy kicsit egyoldalú álláspontnak tűnik, valószínűleg az is. Mi, egyszerű földi halandók, akik gátlástalanul eldobjuk a cigarettacsikket és horgászúszónak használjuk a műanyag kólás flakont, fel sem fogjuk, hogy mindennapos tettünkkel egy-egy szöget verünk a Föld koporsójába. Eléggé el nem ítélhető módon nem örülünk repeső szívvel annak, hogy a földön kitermelt javaknak már csupán a 80 százalékát fordítják fegyverkezésre és más stratégiai célokra, pedig hát ennél elemibb érdeke biztos, hogy nincs e járatlan emberiségnek.

Az emberiség egy szűk rétegének fegyverrel való megvédése és az ő biztonságuk mindannyiunk számára fontosabb kell hogy legyen, mint annak az alig másfél milliárd embernek a várható sorsa, akiket a mindennapos éhenhalás fenyeget. Mert ha például ők is fegyvert gyártanának és nem hivatkoznának állandóan a globális felmelegedés következményeire, sokkal több környezetszennyező terroristát tudnának lelőni és a globalizációért felelős nagyfelelősségű emberek közvetlenül a haldoklók környezetébe telepíthetnék a szupermarketeket és a leányvállalataik leányvállalatait. Amíg viszont ez az elhanyagolható réteg nem tér öntudatra, addig azzal büntetjük az ő állhatatosságukat, hogy mind a szupermarketokat, mind pedig a leányvállalatok leányvállalatait a volt szocialista országokba telepítik azok, akik telepíteni tudnak, mert a volt szocialista országok volt szocialista vezetői sokkal nagyobb felelősséget éreznek az ő népük iránt, mint azok a műveletlen afrikiak, ázsiaiak meg dél-amerikaiak. Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtuk a most megalkotott műanyag zöldségesláda- és italflakontörvényt, lelkesen ittunk bölcs parlamentünk bölcs döntésére az éppen végleg bezárásra kerülő kocsmánkban, egy időben arról is döntöttünk, hogy ezentúl testületileg a nagy bevásárlóközpont kerthelységét látogatjuk, mert ott olcsóbb az ital, mint a népnyúzó környező kiskocsmákban. Mindemellett jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a mi felvidéki magyar környezetvédelmi miniszterünk is elutazott Johanessburgba, hogy megvédje a mi érdekeinket, persze azt is tudatosítottuk, hogy nagyon nehéz tárgyalásokat kell majd folytatnia a legnagyobb környezetszennyezőkkel, főleg azokkal, akik most truccból műanyag zöldséges rekeszeket akarnak gyártani. Együttérzésünk jeléül küldtünk neki faxon egy jó darab madzagot, amivel majd hátra kötheti a nagy környezetszennyezők sarkát, különösen azokét, akik nem értenek velünk egyet.

A kákán mindig csomót keresőket szeretném megnyugtatni azzal a matematikai ténnyel, hogy a johannesburgi konferencia költségvetése éppen, hogy csak nagyobb Szlovákia teljes egyévi költségvetésénél, de ebbe már azokat a kirakatüvegeket is beleszámították, amelyeket az oktondi tüntetők Johannesburgban betörnek. A befektetett pénz busásan megtérül azok által a környezetvédelmi beruházások által, amely létesítményekből csak végszükség esetén lehet atomrakétákat kilőni. Az, hogy a környezetvédelmi világkonferencia idején is gyarapodnak és növekednek a világ szemétdombjai, ne tévesszen meg senkit, van elég kakasunk ahhoz, hogy a szemétbiznisz a mi tájainkon is felvirágozzon.