Irány merre?

KOCUR LÁSZLÓ

A Smer szavazóinak, akik között szép számmal akadnak szlovákiai magyarok is, már csak egy hétig kell aggódniuk kedvenc pártjuk irányvonalának alakulásáért. Robert Fico pártja a fővárosban ül össze, és lesz miről beszélniük három félresikerült választás után.

Fico pozíciója a sikertelen elnökválasztást követően érezhetően meggyengült, de a párton belül nem tudott vagy nem is akart magának utódot kinevelni. A párt szponzorainak így a sikertelen elnökválasztás után legalábbis azon nem kell törni a fejüket, hogy az egymással viaskodó koronahercegek közül a továbbjutóval is olyan zavartalan lenne-e az együttműködés, mit a jelenlegi elnökkel. Fico a kormányzati megbízatása félidejében bejelentett elnöki vágyakkal azt üzente híveinek, már nem érdekli a kormányzati munka, amit a gondolkodó Smer-szimpatizánsok egy része bizonyosan nehezen fog megbocsátani neki. A fanatikus rajongókat semmi sem tántoríthatja el, ők azonban egyre kevesebben lesznek. A pártnak legfeljebb az adhat némi magabiztosságot, hogy a baloldali elkötelezettségű szavazók számára nincs más alternatíva azok után, hogy a Smer bekebelezte a teljes baloldali politikai spektrumot. Akik kimaradtak: tizedszázalékokban mérhető támogatottságú törpepártok és Szlovákia Kommunista Pártja. Nem fenyegetik Ficóék pozícióit. Pedig valószínűleg a szlovák(iai) társadalomban is lenne igény egy „rendes” baloldali pártra, a milliomosok és szakszervezetisek kényszerű együttélését megvalósító Smer aligha nevezhető fenntartások nélkül ilyennek.

A pártot hatalmi harcok feszítik. Ugyan az alkotmányos többségtől karnyújtásnyira igyekeznek a pártról mint monolitikus struktúráról beszélni, azonban legalább négy erővonal feszül egymásnak: a területi alapon szerveződő kassai és pozsonyi frakció, az akadémikus konzervatív-nacionalista szárny, és a politikai értékektől független gazdasági lobbi. Jelenleg úgy fest, az átalakulás nagy vesztesei a konzervatív nacionalisták lehetnek, Marek Maďarič alelnöki pozíciója oda, és erősen inog Dušan Čaplovič miniszteri széke is. Mindketten ennek az irányvonalnak a reprezentánsai. Helyüket a regionális struktúrák erős emberei vehetik át.

A nyilvánosságot vélhetően a személycserék érdeklik leginkább. Ám ennél sokkal fontosabb lehet a párt számára, hogy sikerül-e visszatalálnia a hagyományos szociáldemokrata értékekhez, és betartani például a munkanélküliség csökkentésére tett választási ígéreteit. Ez egyelőre nem nagyon megy.

Persze, korai lenne még temetni a Smert. Mostanában begyűjtött néhány „kokit és sallert”, de egyelőre az övé a teljes végrehajtó hatalom. A mostani átrendeződés tétje az lehet, hogy ezt meg tudja-e tartani 2016-ban is. Ficónak egy éve van rá, hogy rendezze sorait, utána kezdődik a kampány.