Irány – a gödör alja

Szlovákia az Európai Unió harmadik leggyorsabban növekvő gazdaságával büszkélkedhet. Az elmúlt években növekedtek a reálbéreink, vagyis a fizetésünkből többet engedhetünk meg magunknak, mint korábban. Jelentős mértékben visszaesett a munkanélküliség… Folytathatnám, a lényeg azonban ugyanaz maradna: a múlt század 90-es éveiben deformált gazdasági környezetet az elmúlt években sikerült kigyógyítani. A Dzurinda-kormány szociális és gazdasági reformjainak köszönhetően a nyugati beruházók újra felfedezték Szlovákiát, sereghajtóból így régiónk egyik legígéretesebb országává váltunk.

Mit tennék, ha Szlovákia legnagyobb ellensége lennék? Mit tennék, ha azt akarnám, hogy a nyugati beruházók nagy ívben elkerüljenek bennünket, hogy a már itt levőket elzavarjuk? Hogy nőjön a munkanélküliség, megakadjon a bérnövekedés? Nos, igyekeznék a lehető legjobban elbizonytalanítani a beruházókat, deformálnám az árképzést. Felülvizsgáltatnám a rég lezárt magánosításokat, igyekeznék beleszólni minden apróságba, amit a külföldi beruházók tesznek. Minden egyes áremelés után rablóknak, kapitalista kizsákmányolóknak nevezném őket. Pontosan azt tenném, amit Szlovákia jelenlegi kormányfője.

Hatalomra kerülése után Robert Fico először a Slovnafttal került összetűzésbe, amikor a benzinárakat próbálta megregulázni. Amikor látta, hogy ez nem vezet eredményre, az üzletláncokra zúdította a haragját, azt állítva, hogy a nyereségeik csak az ember- és fegyverkereskedők profitjával hasonlíthatók össze. A napokban nyilvánosságra került a gazdasági tárca elemzése a kereskedők árréseiről, ami nem igazolta Fico vádaskodását. A kormányfőt azonban nem lehet olyan könnyen meggyőzni, hiszen szerinte ő tévedhetetlen. Így most a pénzügyminiszternek adta ki a feladatot, hogy dolgozzon ki egy elemzést arról, miképp szabályozhatná az állam az élelmiszerek és a benzin árát. Valószínűleg ez sem vezet eredményre, azonban addig is szabadon pocskondiázhatja a kereskedőket.

Ugyanilyen „következetesen” jár el a magánosítások felülvizsgálatában is. Az aktuális célpont a Szlovák Gázművek, és persze az azt magánosító előző kormány. A gazdasági miniszter természetesen erről is elemzést dolgozott ki, amit ezúttal is titkosítottak. Mindez Ficót nem gátolja abban, hogy bőven idézzen belőle, tolvajoknak és a nemzet legnagyobb ellenségeinek nevezve az előző kormány képviselőit, mivel azok szerinte áron alul adtak túl a gázműveken. Valószínűleg ez a „botrány” is úgy végződik, mint az összes többi. Kiderül, hogy az elemzést a kormányfő ismét felfújta, és a fele sem igaz annak, amit mond. Ficót persze mindez nem izgatja, hiszen a lényeg a nyugati beruházók elbizonytalanítása.

Miért teszi mindezt a kormányfő? A válasz egyszerű: Ficónak nincs szüksége egy gazdag országra. Ficónak egy elesett, nagy munkanélküliséggel, stagnáló bérekkel küszködő államra van szüksége. Csak egy elesett népet lehet ugyanis megmenteni, és nem lehet kétségünk afelől, hogy a kormányfő legfőbb célja épp ez. Megmenteni bennünket mindentől és mindenkitől. Ehhez azonban a végsőkig elkeseredettnek kell lennünk. Fico most ezen dolgozik, pártja így hamarosan nevet változtathat. Az Irány – a Szociáldemokráciát elfeledhetjük, helyette itt az Irány – a gödör alja.