Irán, a békegalamb

A világ békeszerető közvéleménye számára a legjobbkor, a tervezett szankciószigorítások előtt jött a hír: háborúzó világunk háborgó tengerén az Iráni Iszlám Köztársaság maga a béke szigete, amely a rázúduló imperialista-cionista rágalmak ellenére csak azért fejleszti nukleáris képességét, hogy mindenkinek legyen árama otthon. A világ közvéleménye, amely számára George W. Bush nagyobb terrorista, mint Oszama bin Laden és Mahmúd Ahmadinezsád együttvéve, természetesnek veszi, hogy Bush „már megint” hazudott, hiszen „pontosan tudta”, Irán ártatlan és ártalmatlan, mégis azzal riogatta a fél világot, hogy Irán atombombát akar, csakhogy megint jól odacsaphasson, preventív jelleggel. Holott most jól kiderült... mi is?

Érdekesen működik a megdolgozott nyilvánosság, amely a Bourbonokkal szöges ellentétben nem tanul, de mindent felejt. Ha 16 amerikai szolgálat közösen állítja egy dokumentumban, hogy Irán „nemzetközi diplomáciai nyomásra” már 2003 őszén felhagyott atomfegyver-fejlesztési programjával, és azt 2007 közepéig nem indította újra, akkor azt ebben a formában csont nélkül elhiszi, hiszen el akarja hinni – ahogy korábban nem hitte el ugyanennek a társaságnak, hogy Szaddámnak a kilencvenes évek után is volt még biológiai és vegyi fegyvere (ami tény, az ENSZ ügynökségétől tudjuk). A szelektív hiszékenység megbosszulja magát: aki elolvassa a National Intelligence Estimate (NIE) jelentését, láthatja, kevés újat tartalmaz.

A NIE nem állítja, hogy Irán leállt a nukleáris kutatásokkal, csak azt, hogy szerintük – és ezt két éve nem így látták – 2003-ban, a nemzetközi diplomáciai nyomásra való tekintettel, befagyasztották a kutatásokat. Épkézláb memóriájú megfigyelők joggal emelik ki: 2003-ban alig volt „nemzetközi nyomás” Teheránon, történt viszont más: Amerika és szövetségesei katonai intervencióval akadályozták meg Szaddámot abban, hogy olyat tegyen, amit bárki megbánhat. Irán tehát Líbiához hasonlóan – helyesen – katonai nyomásnak engedett, legalább egypár évre. Ám a NIE-jelentés szerint folytatja az urándúsítást, és képes lehet arra, hogy 2–8 éven belül saját atomfegyvert fejlesszen ki. A világnak, vagy legalább az Egyesült Nímandok Szervezetének hamarosan döntenie kell arról, mennyire tartja békegalambnak azt az országot, amely továbbra sem működik együtt az atomenergia-ügynökséggel, nyíltan hirdeti, hogy uránt dúsít, szembeszáll a Nyugattal, Izraelt megsemmisítéssel fenyegeti, szabad idejében pedig a Hamász és a Hezbollah terroristáit szponzorálja.

Az EU szerencsére régóta tudja, mit kell tenni az ilyen országgal: tárgyalni vele. Folyamatosan. Akkor is, ha – mint legutóbb – az illető ország jól rácsapja az ajtót. Nem baj, fő a béke. Lehet persze folytatni ezt is – csak éppen attól álszent a dolog egy kicsit, hogy mindenki tudja: a puskaport nem Európa, hanem Amerika tartja szárazon.

A szerző a hirszerzo.hu vezető szerkesztője