Híg kérdés, link válasz

A tájékoztatási eszközökben sokasodnak a politikusokkal folytatott betelefonálós műsorok. Meghallgatásuk után mindig az a koszorús költőnk jut eszembe, aki sok éve így ideologizálta meg, miért nem hajlandó kötélnek állni, ha író-olvasó találkozóra invitálják: Kiábrándít, ha olyan magvas kérdéseket tesznek fel egymás után nyolc helyen, hogy töltőtollal vagy írógéppel írja-e a Mester a költeményeit, és pizsamában alkot-e, vagy öltönyben... Poétánk és politikusaink között az a különbség, hogy amíg az előbbit halálra untatták az ostoba kérdések, az utóbbiak akkor érzik magukat elemükben, ha olyat kérdeznek tőlük, aminek az égvilágon semmi köze az országláshoz. Az esetek kilenctized részében valóban olyanok a kérdések. Egytizedének van némi köze a lényeghez, ezeket azonban bármelyik mezei honatya pillanatokon belül szőnyeg alá söpri. Már közéleti csikó korában megtanulja mindegyikük, hogy kampány idején sem a kérdést kell megválaszolni, hanem az előre gyártott tézis kinyilvánítására illik törekedni. Találgatjuk például, hogy a 30-40 százalékos hozamot ígérő, úgymond, nem bankként működő gazdasági szubjektumok hány kisembert fosztottak meg összekuporgatott pénzétől. Egy éjszakai betelefonálós rádióműsorban a korábban e témában illetékes minisztertől megkérdezték: szerveivel az állam miért nem vette alaposabban szemügyre a fehérgalléros banditákat. Az exminiszter, aki most már egy másik párt színeiben kampányol, a szemetet nemes egyszerűséggel ezzel söpörte szőnyeg alá: a piacgazdaság az ilyen; mindenkinek érdeke, hogy védje a vagyonát. Válasza ugyanolyan könnyed volt, mint az e kérdésre adott felelet: Hova készül nyaralni a képviselő úr? Jellegzetesen jobboldali magatartás, és ennek megfelelő válasz. Sok mindent elárul, hogy a túlnyomórészt baloldalilag érdekelt Szlovákiában ilyen hányavetiséget megenged magának egy kampányoló politikus. De vajon csak a jobboldal kárhoztatható ezért? Hiteltelen az elemzés, ha a vizsgált objektumot önmagával hasonlítjuk össze. Nyomorunk bugyrainak mélységét csak úgy lehet hitelesen felmérni, ha helyzetünket hasonló sorsú szomszédainkéval vetjük össze. A magyarországi jobboldal merészelné-e magát hasonló hányavetiségekre ragadtatni? Aligha, mert az MSZP jelentős személyiségei már a választások előtt ki merték nyilvánítani: ha létezik fenntartható gazdasági fejlődés, fenntartható népjóléti szisztémának is léteznie kell. A csehországi baloldal se volt rest deklarálni, hogy célja a skandináv típusú szociális piacgazdaság létrehozása. Szlovákiában a baloldal nagyítóval se különböztethető meg a tulajdonműködtetési érdekek alapján politizáló erőktől. Nálunk egyszerűen eltűnt a korszerű baloldal.