Hasad tovább

 

A liberálisok jégtörő márciusa ugyanis reménytelenül két részre osztotta a pártot, Richard Sulíknak csak – esetében ez lehet, hogy nem lesz politikailag korrekt – hajszálnyi előnynyel, 13 szavazattal sikerült megelőznie Jozef Kollárt. A világnak azon a tájain, ahol a demokrácia két évtizednél idősebb, egy tisztújítás követően a győztes (általában) vezeti tovább a pártot, a vesztes pedig beletörődik az eredménybe… Bár Somogyi Szilárd tavalyi, hangos távozása után egy okkal kevesebb, hogy a Szabadság és Szolidaritás pártjának belviszonyain rajta tartsuk a szemünket, de aki legalább alkalomszerűen odapillant, mi újság liberálisék háza táján, az láthatja, némi túlzással, nem nyugszik le anélkül a Nap, hogy valamely prominens vagy kevésbé prominens párttag ne jelentené be távozási szándékát. A liberálisok jégtörő márciusa ugyanis reménytelenül két részre osztotta a pártot, Richard Sulíknak csak – esetében ez lehet, hogy nem lesz politikailag korrekt – hajszálnyi előnynyel, 13 szavazattal sikerült megelőznie Jozef Kollárt. A világnak azon a tájain, ahol a demokrácia két évtizednél idősebb, egy tisztújítás követően a győztes (általában) vezeti tovább a pártot, a vesztes pedig beletörődik az eredménybe. Szlovákiában azonban a pártok gyakran nem ideológiai, hanem perszonális törésvonalak mentén jönnek létre, ennek a szlovákiai magyarság körében legismertebb példája a Híd megalakulása, a legkalandosabb viszont kétségkívül Ivan Šimkóé, ha emlékszik még valaki a kanyargós utat bejárt kelet-szlovákiai politikusra. Šimko a KDH egyik alapítója volt, majd Dzurindával távozott az SDKÚ-ba, ahonnan a csoportocska-ügy miatt kilépett Zuzana Martinákovával karöltve. Amikor a párt alakuló közgyűlésén nem őt, hanem Martinákovát választották a Szabad Fórum elnökévé, onnan is kilépett, és Misia 21 néven kvázi egyszemélyes pártot alapított, mérsékelt sikerrel. Mivel nem bírta párt nélkül, 2010 februárjában a KDH-ba visszalépve zárta le a leginkább tragikomikusnak nevezhető politikai körutat, miközben az évekig tartó bolyongás során sem derült ki, hogy mit is akar ez az ember. Külső szemlélőként némileg hasonló cipőben jár Jozef Kollár is, aki azóta, hogy bejelentette indulási szándékát az SaS elnöki posztjáért, kifelé nem tudta elmagyarázni, hogy miben más az ő liberalizmusa, mint Richard Sulíké. Persze, lehet, hogy párton belül ezt tudják, az elnököt meg az alig háromszáz párttag választja, nem az újságíró/-olvasó. Richard Sulík alapító atyai pozícióját megtépázták a balsikerű kormányzás botrányai, így nem elég erős ahhoz, hogy összefogja pártprojektjét. Kollárék esetleges távozásával tovább folytatódik az ellenzék atomizálódása, így a liberális elvi vitának Szlovákiában baloldali öröm lesz a vége.