Hamarosan árverésen árulják majd a fát nálunk

Minél több ügynök keres meg, annál fontosabb ember vagy – vigasztaljuk jobb híján azokat, akiknél egymásnak adják a kilincset a nyugdíjpénztárak tanácsadói. Erre a kis időre legalább pénzembereknek érezhetjük magunkat, ellentétben a szokványos időszakkal, amikor mi kilincselünk a bankoknál és más hasonló intézményeknél, s tűrjük az ottani packázást. Most esedékes a kötelező felelősségbiztosítás is. A díj már nem emelkedik nagyot, bár a legtöbb biztosító titkolja árait, így nem ad nekünk esélyt arra, hogy november 18-áig mindent megfontolva válasszunk közülük. De ezt utoljára tehetik meg, az idei tapasztalatok alapján jövőre már okosabbak leszünk, és valószínűleg nagy lesz a mozgás.

Szép dolog, hogy a mostani kormány 50-ről 47 százalékra csökkentette a kötelező járulékok mértékét, de ez csak a kezdet – ezzel vezette be az egyik vállalkozói szervezet a javaslatát, amely szerint az elvonásokat rövid időn belül további 6 százalékkal lehetne csökkenteni. A legérdekesebb a végkövetkeztetés, amely szerint több elemet kötelező helyett önkéntessé kellene tenni. ĺgy például a magánnyugdíjpénztárba irányuló 9 százalékot. Mivel azonban a hazai lakosság ilyen szempontból elég önveszélyes, ez nagyon meggondolandó. Ez ugyanis a chilei nyugdíjrendszer problémáinak is az oka. A hazai reform szempontjából rossz időpontban kezdtek el szálingózni a világ számára etalonnak számító chilei rendszer gondjairól szóló hírek. Bizonyos társadalmi csoportoknak ugyanis nem tették kötelezővé a nyugdíjjárulék fizetését. Sokan persze nem is fizették, ami miatt megöregedve felkopott az álluk (a szociális segély nyilván arrafelé sem a napfényes öregkor záloga). Aki viszont rendesen fizetett, elégedett, amilyenek remélhetőleg mi is leszünk majd egykoron. ĺgy nem csodálkozzunk azon, ha a hazai illetékesek inkább nem teszik önkéntessé annak a bizonyos 9 százaléknak a fizetését. A szociális ügyi minisztérium szerint egyébként a nyugdíjreform iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, mint ebben a fázisban a környező országokban volt. Eddig talán ez az egyetlen előnye annak, hogy Szlovákia eddig aludt ilyen téren. A következménye pedig az lesz, hogy ha gyorsan sokan lépnek át a második pillérbe, a pénzük hamarabb kezd el kamatozni, így mindenki jól jár.

A héten egyébként újabb brüsszeli bizottság állapította meg, hogy Szlovákia gyorsan fejlődik, és ezzel hozzájárul földrészünk dinamizmusához. Ezúttal azt vizsgálták, miként áll az úgynevezett lisszaboni stratégia megvalósítása. Ennek alapgondolata, hogy Európa 2010-ig gazdasági teljesítőképességben és lendületben utoléri az USA-t. Erről az egyes országok szépen meg is feledkeztek, a brüsszeli apparátus néhány hónapja viszont igyekezik felmelegíteni a témát. A stratégia lényege a tudományos és műszaki fejlesztés, amelyre egyébként nálunk az átlagosnál is jóval kevesebbet áldoznak. ĺgy aztán marad a makroökonómia, mi ezzel segítjük az európai kimutatásokat. Ez persze csak ideig-óráig tartható, utána meglátjuk, mi lesz.

A héten nagy csatározás folyt erdőfronton. Az MKP a politikai arcvonalon lassú előrenyomulást ért el. Kiderült viszont, hogy a földművelésügyi minisztérium centralizációs elképzelései teljesen ellentétesek a versenyhivatal határozatával. Ez ugyanis a kitermelt fa 60 százalékának eladását utalta regionális hatáskörbe, míg a minisztérium ennyit szán a központnak. A hivatalos indoklás szerint ezzel nem lesz gond, mert a központ a rendelkezésre álló fa egyharmadát nyilvános aukciókon adja majd el. Ez jól hangzik, a kérdés most már csak ez: ha végre eljutottak az áttekinthető megoldásig, akkor miért nem fektetnek erre még nagyobb súlyt?