Ha én B. B. lennék...

Tűzoltásnak megteszi, hogy az MKP vezetése a kényes témákat a legközelebbi választásokig kivonja a forgalomból. De aggasztó, hogy egy szó se esett arról, mit készülnek e „műfajban” asztalunkra tenni mondjuk karácsonyra. Csak nem arról van szó, hogy október közepe táján az elefántokat ismét beengedik a porcelánboltba?

Attól függetlenül, hogy mit gondolunk Bugár Béla államférfiúi képességeiről, nálunk mostanában számosan kezdik így politikai eszmefuttatásukat: Ha én B. B. helyében volnék... És kérdezik, mit kellene tennie a magyar pártnak, hogy a kényes kérdésekre vonatkozó embargó lejárta után ne kényszerüljön ismét tüzet oltani. Közhely, hogy a bolsevik típusú pártok élve elrothadása a pártegység oltárán következett be. Jelen voltam a három magyar párt egyesülési kongresszusán, és a mellettem ülőknek a kialakult légkörből következtetve ezt mondtam: az elnökség legalább fele már most „törvénybe” iktatná az egyébként megígért platformok tilalmát. Az egyesülés napján – illemből – visszatartották magukat a fehérbolsevikok, de néhány hónapon belül végül is semmivé lettek az irányzatok. Hogy néhány év alatt az ilyen szemlélet dominanciája mekkora kárt okozhat, azt jól mutatja, hogy az MKP vezetése ma aszpirinnal, a penetráns kifejezések használatának ideiglenes tilalmával próbálja oldani a feszültséget. Szó se esik a természetes állapot, értsd ezen a politikai irányzatok visszaállításáról. Nem tudok róla, hogy a párt vezetőségében akadt valaki, aki kijelenti: nem megtűrni, szükséges rossznak kellene tekinteni a platformokat, hanem működésük kötelezővé tételére kellene törekedni. Tanult politológusok sokszor összehasonlították a két magyar pártot, a szlovákiait és az erdélyit. A státustörvény működtetésének kezdetén és a magyarországi választásokat megelőzően is. Aki valamelyest figyelemmel kísérte az erdélyiek és a mieink korábbi megnyilvánulásait, az biztonsággal fel tudta becsülni, mi várható mondjuk Duray Miklóstól, illetve mire nem lenne kapható Markó Béla. Szlovákiából magyarigazolványért a legbuzgóbb pártvezetők Budapestre mentek, bizonygatva ezzel is, mit gondolnak pártjuk szuverenitásáról. Az RMDSZ elnöke úgy intézte, hogy neki államtitkár vitte el az igazolványt. Várható volt, hogy amikor a Fidesznél minden kötél szakadni készült, Duray Budapesten felpattan a söröshordóra. De abban is biztos voltam, hogy Markó erre nem hajlandó. Ez annak is a következménye, hogy Erdélyben nem sikerült megerőszakolni a magyar pártot. Nem tették egyszínűvé.