Gyorsan át a határokon

Szerencsémre saját magam tapasztaltam tíz évvel ezelőtt, hogy mi is az Európai Unió. Annak idején a családdal elhatároztuk, hogy rokonlátogatás céljából meg sem állunk egészen Párizsig. Ez rendjén-módján meg is történt, de ami meglepett: a szlovák–osztrák határon a fo-gadó ország vámtisztje megkérdezte, merre az irány, mert hogy az autó tele volt pakolva sátorozáshoz szükséges eszközökkel és más egyebekkel; olyan dolgokkal, amelyek egy ilyen hosszú útra kellenek. Ezek után a további határátkelőhelyeken kimondottan sürgettek bennünket a térség elhagyására, sőt Salzburgnál az illetékesek a kezükkel is siettettek a továbbhaladásra. Persze akkor mindez számunkra nem volt igen érthető, de átvészeltük. Leginkább nem értette ezt az akkor hatéves lányom, kinek megvolt az első útlevele, és legjobban azon méltatlankodott, hogy hat alkalommal léptük át az államhatárt, de egyetlenegy pecsét sem került az úti okmányba.

Rácz László, Baka