Fuvaroskampány

Mint sok más ügy, ez sem fekete-fehér, még ha az emberek egy része így is érzékeli. A kormányzat érdeke, hogy minél több bevétele legyen, ezt a közlekedésben egyebek mellett úgy érheti el, ha minél több útdíjat szed be. Ezt szolgálná az útdíj kiterjesztése a másod- és harmadrendű utak egy részére – ahol viszonylag nagy a forgalom és megéri felszerelni az ellenőrző kapukat –, ami érthető módon nem tetszik a kamionos cégeknek. Így drágul a szolgáltatásuk, vagyis nagyobb fuvardíjat kell megfizettetniük megrendelőikkel, avagy lenyelniük a különbözetet. Ha nő a fuvardíj, az végső soron a termékek árában mutatkozhat meg.  A nagyobb útdíj így elér a lakossághoz: könnyen lehet, hogy nagyrészt a fogyasztók fogják megfizetni. Még mielőtt ezen felháborodnánk, vegyünk figyelembe még egy szempontot. Ez pedig az úthálózat túlterheltsége. A kamionok száma és megtett kilométereik az utóbbi húsz évben ugrottak meg, amikor háttérbe szorult a vasúti teherfuvarozás, illetve megnőtt a kisvállalkozások szerepe a gazdaságban. Viszont szinte az egész úthálózat korábban épült. Mivel ekkora teherforgalommal senki sem számolt, a kamionok miatt egy sor út ramaty állapotban van. Ami még rosszabb, a frekventáltabb utak menti falvakban a házak is kezdenek tönkremenni az áthaladó forgalom miatt. Így érthető, hogy a lakosok egy része nem szimpatizál a fuvarozókkal, s annak örülne, ha kitiltanák a településről a kamionokat, vagy közvetve, az útdíj bevezetésével más vonalra terelnék a teherforgalmat.  Kérdéses, ebben a történetben ezt a szempontot mennyire veszik figyelembe az emberek.  Havégignézzük ezt a viszonyrendszert, láthatjuk, a fuvarozók érdeke az, hogy az általános kormányellenes hangulatot lovagolják meg, és a részletkérdések – az igazság szeleteinek – kibontása helyett politikai szinten tartsák a vitát. Hapedig sikert akarnak elérni, alkupozícióba kell kerülniük. Mikor zsarolható legjobban egy kormányfő? Pár nappal a választások előtt. Akormányzat számára pedig ilyen esetbennemmarad más, mint hosszú tárgyalási körökkel húzni az időt, és felhívni a figyelmet a tiltakozni szándékozók kétes ügyeire és lehetséges hátsó szándékaira (pl. a főnökük rajong Helena Mezenská elnökjelöltért). Vagy végső esetben a düledező házak és tönkrement utak rémképét felmutatni a lakosságnak.  Akármi is lesz pénteken – könnyen lehet, hogy a fuvarozók tiltakozó akciója csak egy nagy blöff –, Ficónak viszonylag rosszkor jött ez a váratlan húzás. Ámnem kell őt félteni: ahogy egy hete ugyanitt bemutattuk, hogyan fordította saját javára az ellenzéki családügyi alkotmánymódosítási tervezetet, dörzsölt politikusként ezt a helyzetet is megoldja. Így nem valószínű, hogy március 15-én komolyabb hátrányt jelent számára ez a történet.