Futószalagon

Idén kicsit jobban kell igyekezni a tesztnél vagy a fogalmazásnál – az egyiknél muszáj elérni a minimális pontszámot, különben úszik a bizonyítvány. Különösebb izgalomra nincs ok – legyen meg az érettségi, aztán kész. Osztályzási rendszerünk ugyanis a kockafejűséget kultiválja, így az a fő cél, hogy minél több tanuló kapjon minél jobb jegyet, mert állítólag akkor jó egy iskola, ha sok a tiszta egyes. A műszaki egyetemeken mondják is, hogy ez mekkora badarság. Minél nehezebb ugyanis egy iskola, annál többet követel a diáktól, értelemszerűen annál kevesebb a tiszta egyes. Ha meg sok az eminens, az azt jelenti, hogy nem követelnek tőlük sokat. Sok stresszt és munkát spórolnánk a tanároknak és a diákoknak, ha megszüntetnénk ezt a rendszert, amely jó és kevésbé jó tanulókra osztja a diákokat. Az egyes-kettesekre szép jövő vár, a hármas-négyes-ötös diákok pedig minden bizonnyal segédmunkásként végzik. Ha tetszik, ha nem, ezt üzeni az iskola elemi elsőtől egészen az egyetemi államvizsgáig. Közben ezzel az értékelési rendszerrel az ember sehol nem találkozik élete során a társadalomban. A munkahelyeken nincs egyes, kettes vagy ötös, csupán jól és rosszul elvégzett munka. A legnagyobb baj nem is az, hogy a gyerekek jegyeket kapnak, hanem hogy mindegyik tantárgyból megkövetelik, hogy kitűnően teljesítsenek. Ez pedig teljes képtelenség, ugyanis képességeiből kifolyólag mindenkinek mással kellene foglalkoznia. Akinek az integráláshoz van tehetsége, azt hagyják békén a névszói állítmánnyal, aki meg fogalmazásban kitűnő, ne zaklassák a benzolgyűrűkkel. Vagy legalább ne mondják neki, hogy hülye vagy, fiam, pusztán azért, mert ahhoz az adott tantárgyhoz nincs adottsága. A jelenlegi tantervek ugyanis mintha feláldoznák a tehetségeket az általános műveltség oltárán. Mindenkinek meg akarnak tanítani mindent, arra pedig nem kínálnak megoldást, hogy mi legyen azokkal, akik valamiben nagyon jók. Mert ezek a tehetségek nyilván unatkoznak, amikor az osztály nagy része az adott téma általános részeivel bíbelődik. Futószalagon akarjuk tehát gyártani a tiszta egyeseket, elhitetve a gyerekekkel, hogy ez az érvényesülés kulcsa. Egyebek mellett ezért sem érdemes rástresszelni az érettségire. Persze tanulni azért kell rá, hogy magunk mögött hagyhassuk ezt a fontos lépcsőfokot, de a legfontosabb, hogy foglalkozzunk minél többet azzal, ami érdekel, és amiben jók vagyunk.