Fordulat körvonalazódik – a Nyugat ma már nem hanyatlik tovább

 

A legfontosabb változásokat a következőképpen lehet összefoglalni: Először is az USA által gründolt atlanti és csendes-óceáni kereskedelmi megállapodások újra hatalmas lendületet adnának a globális kereskedelemnek, illetve a kereskedelem legnagyobb résztvevői számára (USA, EU, Japán, Kína és Oroszország is). E hasábokon már volt szó arról, hogy a transzatlanti megállapodás annyit hozna a konyhára mind az USA-ban, mind az Európai Unióban, hogy az egy újkori Marshall-tervnek számítana.Másodszor, egyre nyilvánvalóbbá válik a gazdaság teljesítménye alapján, hogy a német „megszorítás” (austerity) nemigen vezethet (gazdasági válság során) növekedéshez. Az ehhez kapcsolódó újabb parázs vita pedig azt vizsgálja, mennyi adósságot halmozhat fel az állam. Az elemzők többsége, az eddigi gazdasági eredményeket látva, arra hajlik, hogy ez lehet magasabb (bizonyos feltételek mellett) mint az eddigi általánosan elfogadott, a bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyított 90 százalék. Ráadásul ma már az is kiszámítható, hogy a görög válságon éppen Görögország legnagyobb hitelezői nyertek a legtöbbet – Németországgal az élén. Ez bizony homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a német polgár gondol, aki ugyanúgy áldozatnak tekinti magát, mint a megszorításokban „tobzódó” görög. Nem véletlen, hogy a sorozatos megszorítások eredménye a minden idők legnépszerűtlenebb uniója – szerte a kontinensen. Harmadszor, Észak-Amerikában a palagáz immáron forradalmasította nemcsak a gáz-, hanem az olajpiacokat is, több mint száz évre elegendő új olaj- és gázforrást hozva a világ fogyasztóinak. A technológiai újdonság nemcsak több százezer munkahelyet teremtett az USA-ban, hanem hatalmas új bevételi forrást jelent az amerikai kormánynak, nem beszélve az ország vezető technológiai szerepéről a globális energiában. Negyedszer, egy demokrata elemzőközpont számításai szerint az – immáron a pozitív mozgásban lévő – imigrációs reform több billió dollár bevételt hozhat az Egyesült Államokban illegálisan dolgozók legalizálása révén. Ötödször, a dollár (az euró is) rendkívül stabilnak bizonyult, az adóssághegyek és a pénznyomtatás ellenére is. Inflációnak, legalábbis egyelőre, nemigen van jele. Az amerikai ingatlanpiac szintén éledezik, és a Goldman Sachs bankház friss adatai szerint az eddiginél magasabb a külföldiek aránya az ingatlanpiacon, ami szintén az amerikai rendszer iránti bizalmat hirdeti. Persze mindez inkább relatív, hiszen Amerika strukturális gondjai – a rendkívül drága egészségügyi rendszer, a 15%-os szegénységi ráta, az akadozó washingtoni politika – nem tűnt el. Ám ennyi jó hír Amerikából mintha sok(k) lett volna az európaiaknak: a múlt héten a londoni European Council for Foreign Relations és egy brüsszeli agytrösztök közös csoportja is Európa hanyatlását cáfolta, illetve hirdette visszatérését a világpolitika porondjára. Igaz, egyik európai forrás sem kínált megoldást arra, hogyan győzhető meg a német választó, hogy az euró nem Németország számára káros a jelenlegi formájában, „csupán” Európa (déli) perifériáját fojtja meg lassan. Bizonyára nehezen vállalható, hogy az őszi német választásokig semmilyen változás nem várható. Utána azonban szinte biztos – Merkellel vagy nélküle.