Fontos és fontosabb

Nehéz megjósolni, milyen lesz az elmúlt évtizedek történelemtankönyvein felnőtt szlovák lakosság reakciója a Magyar Koalíció Pártjának kárpótlási követelményeire. Feltehetően ingerülten reagálnak majd a mélynemzetiek – függetlenül attól, hogy szélsőséges politikai képviseletük parlamenten kívül maradt. Ha ötven évig azt magyarázzák valakinek, hogy a negyvenes évek végének deportációs és kollektíve büntető gyakorlata csak a bűnösök méltó megregulázása volt, nehéz lesz, de mégis fontos elmagyarázni, amit már úgyis tudunk. A kollektív bűnösség elve mint olyan, tarthatatlan és az ártatlan áldozatok igenis megérdemelnek legalább szimbolikus, gesztusértékű megnyilvánulást. Derékba tört életeket és tönkretett sorsokat helyrehozni közel hatvan év után amúgy is lehetetlen.

Ha az MKP ezt a kérdést fontosnak tartja választóira való tekintettel, akkor a probléma felvetése és a súlyos örökség megoldása teljesen legitim. A koalíciós megbeszélések más érdekes jelenségre is rámutattak. Itt van például Ľudovít Kaník miniszteri bársonyszéke, amelyet politikai üzletnek minősít a sajtó. Nos, Kaník minisztersége valóban politikai üzlet tárgya. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a Demokrata Párt (DS) visszalépése igenis hozott szavazatokat az SDKÚ konyhájára és Dzurinda azt a (feltehetően fontos) egy-két százalékot tartja annyira számottevőnek, hogy 1999-es komoly ellenfelének, az akkortájt nagy botrányok közepette a Nemzeti Vagyonalap (FNM) éléről visszahívott Kaníknak tárcát kínáljon. Arról nem is beszélve, hogy a marxista identitásukat jól-rosszul kendőző szociális minisztereket most majd egy üzletember váltja fel.

Dzurinda így három legyet is ütött egy csapásra: nyilvánosan kezet nyújtott egykori ellenfelének, szívós és feltehetően nem roszszul értelmezett szociális álérzékenységgel felszerelt minisztert talált egy fontos tárca élére, s végül, ha esetleg balhé lesz, azt majd nem az SDKÚ viszi el.S a végére még egy meglátás: a Magyar Koalíció Pártja három nagyon fontos és az EU-csatlakozást tekintve lényeges tárcát szerzett meg. Nincs kétség afelől, hogy a vidékfejlesztés és a környezetvédelem európai prioritás, miként afelől sem, hogy a mezőgazdaság nagyon komoly reformja fog lezajlani az öreg kontinensen.Mindkét folyamat sikeres levezényléséhez rátermett miniszterek kellenek Pozsonyban is.