Félelemben élni

<p>Ha a hétvégi terrortámadás nem Londonban történik, hanem egy harmadik világbeli országban, akkor a hírrel nem az újságok első oldalán, hanem az érdekességek rovatban találkoznánk.&nbsp;</p>

Legalább annyira groteszk, mint amennyire tragikus a robbanómellények helyett műanyag flakonokat viselő késes merénylők és a székekkel, söröspoharakkal őket dobáló áldozatok látványa. De London nem a világ egyik félreeső szeglete, hanem a világ egyik leglátogatottabb városa, sokunk érzi magát közvetlenül érintettnek a támadásban, ráadásul bármelyik nap újabb történhet.

A nyilvánosság nem tudja a helyén kezelni a terrorveszély valós mértékét, de ez teljesen érthető. Az internetet időnként megjárja egy grafikon a terrortámadások áldozatainak számáról – a statisztikákból kiviláglik, hogy a hetvenes–nyolcvanas években a terrorista szervezetek akciói valójában sokkal több áldozatot követeltek, mint a jelenlegi iszlamista terrortámadások. Azaz a számok alapján voltaképpen most nagyobb biztonságban élünk. Az érzelmeinkre hagyatkozva viszont aligha gondolhatjuk, hogy minden rendben van. A különbség a valóság és az érzékelés között több tényező következménye. Például egy félreeső spanyol városka (ETA-merényletek) vagy Belfast (IRA) nincs annyira a figyelem középpontjában, mint London, vagy éppen a New York-i World Trade Center, melynek leomlását a televízió élőben közvetítette. Ma egy okostelefon bárkiből pillanatok alatt riportert csinál, és az egész világ láthatja például a Facebookon a történéseket, pár perccel a támadás után.

Ami ennél is fontosabb a mostani terrortámadások emberi pszichére gyakorolt hatásában, hogy a merényletek célpontjai nem távoli, ismeretlen kultúrák és ismeretlen emberek. Közülünk is nagyon sokan jártak már turistaként Angliában, és alighanem mindenkinek van egy vagy több rokona, ismerőse, aki Londonban vagy a környékén dolgozik. A hétvégi áldozatok egy része is turista volt. Ez a félelem felnagyít minden tragédiát és hozzájárul a társadalmi pánikhangulat fokozódásához.

Elképzelhető, hogy mindehhez hosszú távon hozzá lehet szokni. Más választásunk nincs is, hiszen a terrortámadások veszélye száz százalékig nem küszöbölhető ki. Nem lehet eltüntetni a terroristákat a bezárkózással és izolációval, sem pedig az információcsere diktatorikus ellenőrzésével – legfeljebb csökkenteni a támadások számát. Ugyanúgy, ahogy a bűnözés és a korrupció felszámolása is lehetetlennek bizonyult a társadalomban.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?