Azautoriter rendszerek szeretik magukat erősebbnek feltüntetni, mint ami a valóság. Kell a belső legitimációhoz is – hiszen nem választásokon nyugszik a hatalom elfogadása, hanem a nyers erőn és azon, hogy képes az alattvalóit megvédeni vélt vagy valós veszélyektől.
A panda is megcsúszik... néha a bambuszon
Az elmúlt időben bekövetkezett afrikai katonai puccsoknál is mindig volt egy külső ellenség, akire hivatkozni lehet, hogy mi miatt kellett kidobni a regnáló, jogszerűen megválasztott elnököt a hivatalából. A Kínai Kommunista Párt számára sem kérdés, hogy sok külső veszély leselkedik a birodalomra, amelyet „megvédenek” az emberek „jóléte” végett. Legalábbis ezt mondják, más kérdés, hogy a jólétet ki hogy érti, mit gondolnak erről a börtönben raboskodó kínaiak, az elnyomott etnikai és vallási kisebbségek, azok, akiknek folyóját kiszárították, kolostorát leégették, vagy éppen melléjük került a helyi földesúr szennyező gyára. Az autoriter rendszerek tehát elsősorban szóban védik meg alattvalóikat, tettekben pedig saját magukat.
Ez a hatalom természete, a sokaságot valahogy nyugton kell tartani, ez történik a narratívákkal és ellenségképek festegetésével és persze társadalmi transzferekkel (ebben kétségtelen sikeres a Párt); míg a valódi cél Peking esetében a Párt hatalmának biztosítása. Sokat írtam már erről, volt, amikor az IT-szektor veszített rövid idő alatt 800 milliárd (!!!) dollárt a tőzsdei értékéből, mert a Párt elkezdte a piaci logikával szemben a hatalmi logikát érvényesíteni, idén augusztusban éppen az egészségügyi szektor került sorra Kínában, úgy tűnik, 30 milliárdos veszteségnél áll a mutató. Az autoriter rendszerek nem hibázhatnak. Egész pontosan: sosem ismerhetik el, ha hibáztak, hiszen akkor hirtelen számonkérhetőek lennének, meg ritkán passzol a magukról alkotott tévedhetetlen képbe egy apró botlás. Így nem meglepő, viszont annál árulkodóbb, hogy mostantól nem publikálják a kínai ifjúsági munkanélküliségre vonatkozó adatokat.
Kész, pont. Van hozzá kis körítés, miszerint fejlesztik a rendszert és egyebek, de nem lehet eltéveszteni az okot: pont akkor született meg e döntés, amikor ezek az adatok hónapról hónapra romlottak, a nemzetközi befektetőket is elkezdték aggasztani, és nyilván a Párt stabilitására sem jótékony hatású, ha ötből egy fi atal a kommunista Kínában munka nélkül marad. Bizony, 20% fölött jár e mutató, ha nem rosszabb, mert ugye a hivatalos statisztikának se hiszünk el tizedesvesszőig minden számot. A nagy panda rosszkor maradt a régi bambuszágon: Hszi Csin-ping elnök harmadik ciklusa abból a szempontból rendkívül szerencsétlen, hogy éppen most lenne szükség a belső kritikára, a korrekcióra és arra, hogy alkalmazkodni tanuljon a Párt és a rendszer. Ehhez képest Hszi éppen a központosítás, a belső alternatív hangok lecsavarása és az egyszemélyi döntések útján jár. Egy darabig minden rendszert elvisz a lendülete, viszont még a 21. században sem lehet vastag kommunikációs falak mögé rejteni a valóságot. Kínában épp most inog meg a nemzetközi befektetők bizalma, mert mostanra mérték fel, hogy Hszi és kis csapata nem biztos, hogy intellektuálisan képes lesz kezelni a kínai gazdaság kihívásait. Ez a bizalom pedig csak egyszer veszíthető el.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.